Rudványszky Gyula: Virágok / Blumen

Toni11•  2022. április 8. 07:20  •  olvasva: 92

 

Virágok

 

Repülnek az évek felettünk,

Az elvirult nyár egyre több;

De amit álmodtunk, szerettünk,

Nyomát még el nem födte köd.

Szerelmünk napvilágos útján

Hervadva hullt le sok levél;

De mért borongjunk percnyi múltján,

Amíg emléke frissen él?...

 

Szerelmi hódolat jeléül

Mindig virágot adtam én;

Boldog virág, mely sose vénül,

Halála, üdve egy: a fény. 

S úgy érzem, hogy mi is, szerelmem,

Egy-egy ilyen virág vagyunk;

Nem küzdhetünk a végzet ellen:

Mi éltet, attól hervadunk.

 

Rudványszky Gyula 1858 -1913

 

Blumen

 

Die Jahre schnell über uns verfliegt

der verblühte Sommer vermehrt;

doch wovon wir träumten und geliebt,

die Fussspuren von Nebel bedeckt.

Auf dem sonnigen Weg der Liebe

viele Blätter verwelkten schon;

sollst du das gestern nicht vertriebe,

solang dein Gedanke lebt noch.

 

Als Zeichen und Ehrfurcht vor Alter

hab’ ich immer Blumen geschickt;

glückliche Blume, die niemals altert

ihr Tod, ihr Heil ist eins: das Licht.

‘d ich fühle, was ist meine Liebste

für uns, die Blume ist der Gunst;

wir könn′n den Zerfall nicht vernichte:

Was uns leb’n lässt, verkümmert uns.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2022. április 10. 01:18

... és igaza van eme félhalott költődnek is, "ami éltet, attól hervadunk"...

Persze ez is csak 'felsőbb akaratból működik', mint minden a világban...

- Már megint jót hoztál Tóni, Te műfordító, ordítóan minőségi verskufár!...

Isten tartson meg jó szokásaiddal együtt... mindörökké! Dénes

Angyalka732022. április 9. 08:13

Tényleg: gyönyörű vers.
Nagyon tetszik.
Örömmel olvastam.
Üdvözlettel, Melinda

Törölt tag2022. április 8. 08:50

Törölt hozzászólás.