Rigó Tibor Nem lehet / Nicht möglich

Toni11•  2024. június 10. 08:41  •  olvasva: 18

 

Nem lehet

 

nem lehet

már minden ellenünk

küzdjünk hát

mert kell legyen még esély

mielőtt majd

végleg elveszünk

és némán zárná be

szürke tajtékot hányó

ajkait

mögöttünk a dühöngő ég

a könnyet sem hullatna tán értünk

a mindig is sápatag hajnal

célunk ha nincs hogy lehetne létünk

küzdeni kell bátran

erős vasakarattal

tegyük a megfáradt

remegő kezeket

a kosarát zörgető dühös

szív fölé

hisz nem vagyunk még

bűzlő tetemek

apáink erős vakhitét terítsük pajzsként magunk köré

lám fénylik még a

szelíd réteken mi 

utunkat jelzi

csatangol még ezernyi

szentjánosbogár

és kondul még harang

hogy miért szól búsan

mi tudhatjuk annak is

csak szent okát

sosem  vesztünk

mi el

idegenek ajkán egy

gúnytól bűzlő dalban

nem enyésztek álmaink

soha el

hiába károgtak hangosan felettünk

telet a varjak

nem vesztjük hitünk

soha el

mint birs a nyár édes illatát

mit hófehér ingek közé rejtenek

ám elfonnyad

tavaszra már

nem marhat belénk kegyetlenül

a kétség éles karma

nem lehet hasztalan

a küzdelem

hiszem hogy egyszer

ezernyi virág borítja

tüskék helyett a vért izzó bokrokat

könnyeket győz le végül

szent hitünk

csak maradjon még

bennünk elég akarat.

 

Rigó Tibor: 1961 –

 

Nicht möglich

 

Es ist nicht möglich

das alles ist gegen uns

lasst uns halt kämpfen

denn es muss noch eine Chance geben

bevor wir

alle verloren gehen

und würde es stillschweigend schließen

den grauen Schaum schlagenden

Lippen

hinter uns der tosende Himmel

es würde nicht mal die Tränen für uns vergießen

die immer so blasse Morgendämmerung

wenn wir kein Ziel haben, wie könnte unsere Leben sein

man muss tapfer kämpfen

mit einem starken eisernen Willen

lass uns die müde

zitternde Hände

der mit seinem wütenden Korb klappernde

Herz

weil wir sind noch nicht

stinkende Leichen

lasst den starken blinden Glauben unserer Väter als Schutzschild um uns

es leuchtet immer noch

auf den sanften Wiesen

was unseren Weg markiert

es gibt noch Tausende

Glühwürmchen

und die Glocke klingelt immer noch

warum hört es so traurig an

wir können auch dem

das heilige Grund wissen

wir verlieren

dich nie

auf den fremden Lippen

in einem höhnischen Lied

unsere Träume verschwinden nicht

sind niemals weg

vergeblich krähten sie laut über uns

die Krähen den Winter

wir verlieren den Glauben

niemals

wie der Quitte der süße Duft des Sommers

was zwischen schneeweißen Hemden verstecken

doch die verblassen

bis den Frühling

es kann uns nicht grausam anknurren

des Zweifels scharfes Karma

es kann nicht nutzlos sein

der Kampf

ich glaube einmal

bedeckt mit Tausenden von Blumen

statt Dornen die blutglühenden Büsche

am Ende überwindet die Tränen

unser heiliger Glaube

es soll einfach noch länger

in uns genug Willen bleiben.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!