Reviczky Gyula: Sors / Schicksal

Toni11•  2026. június 3. 00:21  •  olvasva: 12

 

Sors

***

Hány édes ajak szomjazza a csókot,

Oh, mennyi szerelmet nem viszonoznak!

Az emberi szív örökös viselője

Minden emésztő földi nyomornak.

***

Hány lányka bnsul, hány ifjju legényke.

Mert van szív elég, a ki márvány.

Hány éli az életet által

Lángolva, szeretve, de árván!

***

Mert nincsen, a kit megöleljen,

Mert nincs, a kinek fölajánlja szerelmét.

Tegnapja ha volt aggódva remélés,

Már mára csalódás, bánatos emlék.

***

Majd fordul a kor — hideg ősz jön

Forró szerelemre, tavaszra.

Elfonnyad az arcz, megdermed a szív,

A tél a fejet behavazza.

***

S meggyógyul a szív, megszűnnek a harczok .

(Oh, jaj nekem is, hogy ez így van!)

Nincs üdv, pihenés a világon,

Nincs béke sehol csak a sírban!

***

Reviczky Gyula: 1855 – 1889

***

***

Schicksal

 

Wie viele süße Lippen dürsten nach Kuss,

oh weh’, wie viel Liebe bleibt unerwidert!

Das menschliche Herz ist der ewige Träger,

aller quälende Kriegsheld irdische kriege.

***

Wie viele junge Mädchen, und Burschen,

denn es gibt genug Herz, der aus Stein ist,

wie viele durchleben ihr Leben

Brennend und liebend, doch verwaist stirbt!

***

Denn es gibt niemanden, den umarmen kann,

denn es gibt niemanden, dem es Liebe gibt,

dass, gestern war noch besorgte Hoffnung,

so ist es heute Enttäuschung, traurige nichts.

***

Doch mit der Zeit kommt – auch der kalte Herbst,

für die heiße Liebe bis den Frühling,

das Gesicht wird runzelig, das Herz erstarrt,

der Kopf wird schneebedeckt von «Jüngling»!

***

Und das Herz geheilt, die Kämpfe hören auf.

(Oh, weh’ mir, dass es bei mir auch so hart!)

Es gibt keine Seligkeit, keine Ruhe,

Nirgendwo ist Frieden, nur im Grab!

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!