Révai Károly: Magyarország / Ungarn Land

 

Magyarország

 

Magyarország, Magyarország!

Minden rögöd áldva áldom!

Te vagy az én édes anyám,

Te vagy az én mennyországom!

Nincs is hozzád hasonlatos

Sehol a föld kerekségen:

úgy ragyogsz a többi között,

Mint a nap a tiszta égen.

 

Meg vagy áldva minden jóval:

Van borod és búzád bőven;

Nyakig úszol tejben-vajban

Majdnem minden esztendőben.

Hegyeidnek nemes fémét

Munkás kezek vésik, vájják;

Édes bélü jó gyümölcsök

Húzzák kerted minden fáját.

 

Szép lányoknak nagy hazája:

Akinek kell, — válogasson.

Szépségéről, jóságáról

Nagyhírű a magyar asszony,

Patyolatból van a keble

Minden magyar menyecskének;

Más idegen országokban

Királynőknek illenének.

 

Férfiban sem fogyatékos,

Büszke lehet bárki rája:

Ö, a kerek nagy világnak

Legvitézebb katonája,

Királyért és szabadságért

Életét is föláldozza;

De lesújtja azt, ki az ő

Becsületét besározza.

 

 Én Istenem! ha megáldád

Hazám földjét minden jóval:

Miért kellett meg is verned

Annyi hitvány árulóval?

Én Istenem ! add csak felét

A sok kincsnek, a sok jónak!

S ne adj, akárhogy keresse:

Még egy falat kenyeret se:

A sok hazaárulónak!

 

Révai Károly 1856 – 1923

 

Ungarn Land

 

Ach, Ungarn Land, ach, Ungarn Land!

Deine Scholle segne alle!

Du bist meine liebe Mutter,

du bist meine Gebetshalle!

Es gibt niemand, der dir ähnelt,

nirgendwo auf dieser Erde:

So glänzt du von all jenen

wie die Sonne in Sternenkette.

 

Mit allem Guten bist gesegnet:

Wein und Weizen hast du genug;

bis zum Hals in Milch und Honig

schwimmst du Jahr für Jahr so gut.

Edelmetall aus den Bergen

Arbeiterhände bohren, graben;

sehr süss schmecken deine Früchte

von den Bäumen in dem Garten.

 

Tolle Heimat, schöne Mädchen:

Wer eine will, – kann frei wählen.

Über ihre Schönheit, ‘d Güte,

die Ungarin kannst du rühmen,

schneeweiß sind ihre Brüste von

aller ungarischen Bräute;

im anderen fremden Länder

wären Königinnen heute.

 

Kein Mann ist mit Behinderung,

darauf kann ja jeder stolz sein:

Und er ist auf der grossen Welt

immer der tapferste Soldat,

für den König und der Freiheit

opfert er auch seinen Leben;

doch hasst jeder, wer seine Ehre

mit Schande und Dreck verkleben.

 

Mein Gott! Wenn du gesegnet hast

mein Heimatland mit allem Segen:

Warum musstest du ihn strafen?

Mit so viel argen Verrätern?

Mein Gott! Gib nur die Hälfte von

den vielen Schatz, in unser Leben!

‘d gib ihm nicht, wenn er noch so sucht:

nicht einmal ein Stück trockenes Brot:

an die vielen Landverräter!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni