Reményik Sándor: Hópelyhek / Schneeflocken

Toni11•  2024. február 10. 07:49  •  olvasva: 64

 

Hópelyhek

 

Hópelyhek az én álmaim,

Fehérek, halaványak,

Néha eltűnnek-foszlanak,

Alighogy földreszálltak.

 

Hópelyhek az én álmaim,

Fenn zizegve zenélnek,

Szelíden, árván, félszegül -

Meg ne lássa az élet!

 

De néha szél jő hirtelen,

Jőnek kemény fagyok

S az ártatlan sok hópehely

Vésztjóslón kavarog.

 

Akkor halomba hullanak,

Mint kísértetek nőnek

S leplük végül elég a föld

Felére szemfedőnek.

 

És akkor, mintha Istenük

Örök párbajra hínák:

A feneketlen mélybe lenn

Döngenek a lavinák!

 

Reményik Sándor: 1890 – 1941

 

Schneeflocken

 

Schneeflocken sind meine Träum’

die sind ganz Weiss und sehr blass,

manchmal verschwinden-verfallen,

nach Bodenlandung sehr rasch.

 

Schneeflocken sind meine Träum’

rasseln und musizieren,

sanftmütig, verwaist, halbherzig,

von Lebenslust getrieben!

 

Doch manchmal kommt der Wind plötzlich,

der harte Frost ist taubstumm,

‘d, die unschuldigen Schneeflocken,

wirbelt bedrohlich herum.

 

Dann fallen sie auf den Haufen,

‘d wachsen als Geisterbesuch,

schliesslich reicht fast für die Erde,

wie Decke als Leichentuch.

 

Und dann, als würden sie Gott

zum ewigen Duell fordern:

Hinab in bodenlos’ tiefe

Lawinen runter donnern!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112024. február 10. 17:46

Köszönöm au olvasást és a hozzászülásodat is...üdv Tóni...

Animanongrata_2024. február 10. 16:04

Szeretem ezt a verset, jó volt elolvasni.