Reményik Sándor: Estére / Am Abend

 

Estére

***

A szép öregkor arany legendája

Igaz-e még?

Estére vajjon kiderül az ég?

Lehet majd hangtalanul, hosszasan,

Megbékülten a csillagokba nézni?

***

Emléket, álmot... szellemet idézni?

***

Estére vajjon elül a vihar,

Letompul életünknek sok-sok éle? -

Vagy csupán irányt változtat a szél:

Északira hűl déli dühöngése,

S szirokkó helyett bóra

Szabadul rá lelkünk nyilt tengerére?

***

Mi lesz velünk estére?

***

Esténk vajjon Toldi estéje lesz:

Sötét és nyugtalan?

Sír-ásó vággyal bolyongunk csupán

Otthon, Nagyfaluban?

Tavasz-korunknak áradó zajlása

Torkollik kietlen őszi csendességbe,

Torkollik kietlen nagy mogorvaságba?...

***

Él-e még a szép, derült öregkor

Arany legendája?

***

Reményik Sándor 1890 – 1941

***

***

Am Abend

***

Die Goldene Legend’ vom schönen Alter

ist es noch wahr?

Wird der Himmel am Abend wieder klar?

Es kann still, ohne Worte sehr lang sein,

in Ruhe versöhnt auf die Sterne schauen?

***

Erinnerung, Traum ‘d der Geist hervorzaubern?

***

Vielleicht hört der Sturm bis am Abend auf,

verblassen die vielen Ränder des Lebens?

Oder nur der Wind ändert die Richtung:

Die Wärme kühlt ab von der Luft des Nordens,

’d statt Schirokko bläst Bora

auf dem offenen Meer unseres Seelers?

***

Was wird mit uns bis abends?

***

Wird der Abend ein Abend von Toldi:

Dunkel und unruhig?

Irren herum mit einem Grabgräberwunsch

zu Hause, so furchig?

Im Überdruss unseres Frühlingszeitalters

und mündet in das unfruchtbare Herbststille,

eintreffend in einem Wortloses Stillschweigens?

***

Lebt es noch das schöne, klare Alter?

Die Legende Aranys?

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni