Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról / Genau

 

Pontos vers az alkonyatról

 

Kilenc perccel nyolc óra múlt,

kigyúlt a víz alatt a tűz

és sűrübb lett a parti fűz,

hogy az árnyék közészorúlt.

 

Az este jő s a Tisza csak

locsog a nagy tutajjal itt,

mert úszni véle rest s akit

figyelget: a bujdosó nap

 

búvik a magas füvek között,

pihen a lejtős földeken,

majd szerteszáll és hirtelen

sötétebb lesz az út fölött.

 

Híven tüntet két pipacs, nem

bánja, hogy őket látni még,

de büntet is rögtön az ég:

szuronyos szellővel üzen;

 

s mosolyg a szálldosó sötét,

hogy nem törik, csak hajlik a

virág s könnyedén aligha

hagyhatja el piros hitét.

 

(Így öregszik az alkonyat,

estének is mondhatni már,

feketén pillant a Tiszán

s beleheli a partokat.)

 

1934

 

Radnóti Miklós 1909 – 1944

 

 

Genaues Gedicht über die Abenddämmerung

 

Neun Minuten sind nach acht Uhr

unter Wasser Feuer entfacht

die Ufer Weiden, auch erwacht,

weil der Schatten dazwischenfuhr.

 

Der Abend kommt und nur die Theiss

hier mit dem grossen Floss klönen,

lieber schwimmen anstatt frönen

ausruhen: Die Sonne war heiss

 

versteckt zwischen hohen Gräsern,

auf den Abhängen ruht sich aus,

dann stürzt er ab ‘d plötzlich raus

auf der Strasse wird wie gestern.

 

Zwei Mohnblumen demonstrieren,

bedauert nicht, sie noch zu sehen,

doch der Himmel bestraft eben:

mit scharfen Bajonettbrisen;

 

Und lächelnd fliegt der Dunkelheit,

das bricht es nicht, nur gebeugt steht

die Blume ist leicht ‘d kaum verlässt

ihren Glauben im roten Kleid.

 

(So altert halt die Dämmerung,

kann man schon fast Abend sagen,

dunkel ist der Theiss Behagen

und auf die Ufer macht auch ein Sprung.)

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni