Radnóti Miklós: Októberi vázlat / Oktoberskizze

 

 

Októberi vázlat

 

Reggel, fa alatt fagyott verebet

tépett a kutyám és napsütött

nyári tornyok alatt most sárban jár

cifra lábakkal, legény a lány után;

ma már dalolva vár testvérei közt

régen halottan a nagy fa, sötét

erdőkön tüzelésre és leveles,

bő élete jajdul a fejsze alatt,

int kispapok őszülő bánata fordúl

imásan, miséken lesett fiatal

apácák, hites, hófehér teste

felé, a hűvösödő esti időben;

ökörnyál kötött ki újra már szigorú

bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek

dévajos játékról titkosan az árnyak

és csöndesen elmulat a táj.

 

1930

 

Radnóti Miklós: 1909 – 1944

 

Oktoberskizze

 

Am Morgen, unter dem Baum einen Spatzen

zerriss mein Hund und die Sonne schien,

unter den Türmen läuft jetzt er im Schlamm

mit bunten Beinen der Junge nach dem Mädchen;

heute wartet schon singend bei den Brüdern

im dunklen Wald beim längst toten Bäumen

zum Heizen und sein Laub volles Leben,

sein üppiges Leben schreit auf, unter der Axt, 

wie das ergrauende Leid die Kleinpriester

betend in der Messe, an jungen Nonnen

und nach ihren schneeweissen Körpern

in der kühlen Abendzeit, wendet er;

Herbstfäden hatte sich wieder an strengen

Sträucher, doch an der Theiss erzählen noch

von schalkhaften Spielen, die heimlichen Schatten,

und die Landschaft zieht ruhig langsam vorbei.

 

1930

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni