Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraitélt / Wande

 

Járkálj csak, halálraitélt!

***

Járkálj csak, halálraítélt!

bokrokba szél és macska bútt,

a sötét fák sora eldől

előtted: a rémülettől

fehér és púpos lett az út.

***

Zsugorodj őszi levél hát!

zsugorodj, rettentő világ!

az égről hideg sziszeg le

és rozsdás, merev füvekre

ejtik árnyuk a vadlibák.

***

Ó, költő, tisztán élj te most,

mint a széljárta havasok

lakói és oly bűntelen,

mint jámbor, régi képeken

pöttömnyi gyermek Jézusok.

***

S oly keményen is, mint a sok

sebtől vérző, nagy farkasok.

***

1936.

***

Radnóti Miklós: 1909 -1944

***

Wandeln nur, du todgeweichte!

***

Laufe nur, du Todgeweihte!

Wind, ‘d, Katze im Gebüsch, nervig,

dunkle Bäume auf die Strecken

und vor dir von den Schrecken, die

Straße wurde weiß und bergig.

***

Schrumpfe also, armes Herbstblatt!

Schrumpfe auch, du schreckliche Welt!

Kälte zischt vom Himmel herab

auf rostigen, steifen Gräsern warb

der Schatten, die Wildgänse Feld.

***

Ach Dichter, lebe jetzt sauber

wie die Einwohner von windigen

Hochalpen, so frei und bieder

wie die frommen Jesus Kinder

auf den Bildern der Antiken.

***

So hart, wie in der Hölle aus

den Wunden blutende Wölfe.

***

1936

***

Fordította: Mucsi Antal-Toni