Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Radnóti Miklós: Gyökér / Wurzel
Toni11 2024. május 5. 09:17 olvasva: 76
Gyökér
A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.
Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.
Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.
Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.
Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.
Lager Heidenau, ®agubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus 8.
Radnóti Miklós: 1909 – 1944
Wurzel
In der Wurzel rattert der Kraft
Regen trink, mit dem Erde lebt,
und sein Traum schneeweiss erhebt.
Aus der Erde nach oben bricht
die Wurzel kriecht so listig,
sein Arm ist wie das Seil dick.
Wurm schläft auf dem Wurzelarm,
am Wurzelfuss frisst ein Wurm,
die Welt ist unter Wurmsturm.
Doch die Wurzel lebt es weiter,
kümmert sich nicht um die Welt,
nur hungrig den Laubzweig pellt.
Das bewundert es, pflegt und hegt,
sendet ihm guten Geschmack,
süße, himmlischer Geschmack.
Ich bin jetzt auch selbst ein’ Wurzel
bei den Würmern glücklich lebt
wo dieses Gedicht entsteht.
Ich war Blume, wurde Wurzel.
Erde über mich gruselt,
mein Schicksal ist wie Tropf,
die säg’ weint über dem Kopf.
Lager Heidenau, in den Bergen oberhalb von ®agubica,
8. August 1944
Fordította: Mucsi Antal-Tóni