Pósa Lajosné Vigy el innen / Vigy el innen ***

Vigy el innen

***

Szárnyam szegve,

Megtépdesve,

Mint a viharvert madárnak,

A mióta

Bús lakója

Lettem e nagy kővilágnak !

***

Búnövesztő

Négy esztendő

Barázdáit számlálgatom:

De sokféle

Gond ekéje

Szántogatta a homlokom!

***

Hol van a kék,

Sugaras ég?

Alig látszik egy tenyérnyi!

Mosolyával,

Csillagával,

Oh, még az se tud benézni!

***

E kőváros

Olyan gyászos!

A napnak is útját állja...

Úgy sajnálom

Bús virágom!

Nem hullhat a csókja rája.

***

Hányszor vártam,

Mégse láttam

Hazatérő fecskét, gólyát!

Pünkösd napján

Vasárnapján

Nekünk nyiló piros rózsát!

***

Méhdöngést is,

Zümmögést is

Csak álmomba' hogyha hallok:

Mikor eltűnt

Napos kertünk

Ösvényein elandalgok.

***

Édes párom,

Boldogságom,

Vigy innen egy kis tanyára!

Hol szerelmes

Galamb repdes

S akácz hajlik ablakára.

***

Pósa Lajosné: (Andrássy Anna Lidia): 1867 – 1953

***

Bring mich hier weg

***

Flüg'l gebrochen

zerrupft krochend

wie ein verwitterter Vogel,

flügellose

Dorfbewohner,

diesen großen Steinkolossen!

***

Harm wachsende

Trauerjahre

und ich zähle jedes Furchen:

doch es gibt viele

Leides Pflüge,

auf meinen breiten Stirnschluchten!

***

Wo ist das Blau,

die Azurblau?

Man kann es ja kaum erkennen!

Nur ein Lächeln

mit den Sternen,

man könnte es nicht mal trennen!

***

Diese Steinstadt

Traurig, eiskalt!

Sogar der Sonne steht im Weg.

Es tut mir leid,

des Blumenwalds

Kuss schon ein grosses Privileg.

***

Oft gewartet

nie geachtet

Heimkehrende Schwalbe und Storch!

An dem Pfingsten

sonntags Morgen,

eine rote Rose aufhorcht!

***

Bienen summen,

leise brummen

nur in Träumen höre ich es:

sinnlos warten

in dem Garten,

laufend am Sonne hin und her.

***

mein süßer Schatz,

mich glücklich macht,

Bring mich hier weg zu Bauernhof!

Wo verliebte

Taube fliege

‘d. eine Akazie blüht im Hof.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni