Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pósa Lajos: Boldogság / Beseeltheit
Toni11• 2020. augusztus 2. 08:44 • olvasva: 243
Boldogság
1
Fölfelé csak költők,
Eget ostromolva!
Fekete felhőkbe!
Zúgó viharokba!
2
Verjétek a lantot
Csattogó villámmal,
Én majd elpengetem
Egy szál kis virággal.
3
Szebb az én világom!
Dalos mezőn járok.
Körültem pillangók,
Csengetyüs bárányok.
4
Tépjetek csillagot
Bús homlokotokra,
Nekem bimbót ringat
A vadrózsa bokra.
5
Az én koszorúmat
A gyermekek fonják,
Minden kis levelét
Százszor megcsókolják.
6
Gyermekszem ragyog rám,
Ezer csöpp száj nevet
Óh, ezerszer boldog,
Kit a gyermek szeret!
***
Pósa Lajos 1850 – 1914
***
***
Beseeltheit
1
Nach oben nur dichte,
den Himmel belagert!
Zu den schwarzen Wolken!
Mit Sturm umgelagert!
2
Schlagt ihr halt die Lauten
mit dem klickenden Blitz
ich werde es zupfen
mit einem kleinen Spitz.
3
Meine Welt ist schöner!
In dem Lied Feld leben.
Rund um mich die Falten,
Glockenlämmer stehen.
4
Reiße einen Stern ab
für die traurige Stirn,
mir wiegt eine Knospe
der Rosenbusch in Sinn.
5
Den Rosenkranz für mich
Kinder weben m’ gelüst,
jedes kleine Blättchen
hundertmal wird geküsst.
6
Kinderaugen leuchten,
tausend Mündchen lachen
tausendmal glücklicher,
der, die Kinder lieben!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
DanyiDenesDezso2020. augusztus 6. 04:18
Igen. Pósa Lajos költőnknek igaza van abban, amit e versben pártol: az édeni idillt, a paradicsomi nyugalmat...
Aztán... ha fölébred belőle, s találkozik az édenből/paradicsomból való kiűzetés "feketefelhős zúgó viharának" valóságával, s elkezd társadalmi életet élni, pártoskodni, politizálni, hősként háborúzni, akkor ő is fordul vagy 180 fokot hangnemben és témaválasztásban, s olyan verseket fog írni a hitvesi ágyból kiperdülve, mint Petőfi Sándorunk tette:
"Vérpanoráma leng előttem,
a jövendő kor jelenései.
Saját vérükbe fúlnak bé
a szabadságnak ellenségei!"
... s végül Petőfi „dalos mezején” is megjelentek a "pillangók és csengettyűs bárányok" helyett a gonosz, osztrákokkal szövetkező, magyar szabadságot eltipró vérszomjas, cári sereg lovas kozákjai...
… aminek végét az országra nézve ismerjük a történelemkönyvekből – függetlenül attól, hogy a menekülő költőt lekaszabolták-e, vagy fogságba hurcolták, miként 65 év múlva a másik világklasszis háborúpárti magyar költőnket, Gyóni Gézát, az első világháború idején.
- ?
Mindenki választhat tehát – ha hagy rá időt a történelem vérzivatara! - vérmérséklet, ízlés, világnézet, hazafiság, harcedzettség, önazonosság, vallásosság, faji ösztönszerűség, egyéb ambíciók, stb. szerint:
Az Édenre szavazok ebben a pokolban?...
avagy:
E pokolra voksolok az eljövendő Éden helyett?...
- Aki nem ismerné e 2 választási lehetőséget, magyarázatot talál a Biblia, Prédikátor 3:15 versében: „Ami most történik, régen megvan,” (- ez a bűnbeesés utáni sátáni-emberi gonoszság Utolsó Ítéletig tartó kegyelmi időszaka, -) és „ami következik, immár megvolt,” (- ez pedig az Isten Teremtésművének tökéletes Isten-ember harmóniában induló, de emberi engedetlenségünk miatt 6 ezer éve szünetelő, működésképtelen Édeni Föld, -) „és az Isten visszahozza, ami elmúlt”... (- az előbb említett, eredeti Édeni állapotokat az arra méltó emberiségnek, beleértve a föltámadottak sokaságát is.) /Károly Gáspár fordítás/
- Az Isten kérdése ugyanaz az egész emberiség számára, mint 3500 éve az ókori Izrael felé volt, prófétája által: „Elétek adtam az életet és a halált. Válasszátok az életet, hogy élhessetek mind ti, és mind a ti gyermekeitek!...” (5Mózes 30:15-20)
DanyiDenesDezso2020. augusztus 6. 04:13
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
pmPannaMeszaros2020. augusztus 4. 08:25
Tetszettek soraid! Gratulálok!
Törölt tag2020. augusztus 3. 12:00
Törölt hozzászólás.