Petőfi Sándor: Szép vidéknek szépséges leánya / Sc

Szép vidéknek szépséges leánya …

 

Szép vidéknek szépséges leánya!

Eszem azt a gyönyörű szemed –

Gyönyörű? nem! csak azért sem az, mert

Hazugságban hagytál engemet. 

 

Hányszor mondtam, hányszor írtam én meg,

Hogy már láttam tiszta kék eget!

S ez hazugság, mert nem láttam addig,

Míg nem láttam a te szemedet.

 

Vetted észre? milly hosszan merengtem  

S millyen áhítattal szemeden?

Áhítattal függtem rajta, mint a

Haldokló szent a feszűleten.

 

S te valóban megváltóm lehetnél,

Mindazáltal nem halnál te meg:

Holt, hideg fán nem függnél.. .. ölelned

Kéne élő, égő keblemet ....

 

Mit beszélek? mit mondtam? .... szerelmet

Tőled én nem, oh, nem várhatok!

Szerelemmel a szegény költőre

Áldást hozni mellyik lyányka fog?

 

Mert szegénynek alkotá az isten

A költőt, s tán rendén is van ez:

Tarka, pompás toll nem ékesíti

A madárt sem, a melly zengedez. 

 

Igy a költő egyszerűségében

Képes-e lyányt meghódítani?

Tündökölni vágynak a leányok,

S méltán .... ők a föld csillagjai.

 

Te, leányka, az én csillagom vagy,

S tőlem senki nem tilthatja meg:

Ha keblemre nem tűzhetlek is, hogy

Szemeimmel ne kisérjelek.

9

Fog kisérni szemeim világa,

Fog kisérni vándorútamon.

A távolból ha nem melegítesz:

Legalább nézz rám, szép csillagom!

Pest, 1845. (aug. 10-17)

 

1823 – 1849

 

Schönste Mädchen von schöner Gegend …

 

Schönste Mädchen von der schönen Gegend!

Ich verehr’ dein herrliches Auge.

Herrlich? Trotzdem nein! Deswegen nicht, weil,

du hast mich lang in Lügen Glaube.

 

Wie oft gesagt, ‘d wie oft hab’ geschrieben,

dass ich schon den blauen Himmel sah!

Ich log, weil es war am ersten Mal dann,

wenn deinen Augen gesehen hab’.

 

Hast es bemerkt? Wie lang und mit welcher

Ehrfurcht sah ich in deinen Augen?

Ich hänge mit Ehrfurcht daran, wie ein

Sterbender Heiliger an Glauben.

 

Du könntest wirklich mein Erlöser sein,

würdest jedoch dadurch nicht sterben:

Du würdest nicht an toten Baum hängen,

du müsstest meinen Busen retten …

 

Wovon rede ich? Was sag ich? … Liebe,

das kann er nicht von dir erwarten!

Die Liebe an einen armen Dichter,

welches Mädchen bringt schon ein Segen?

 

Weil der Herr Gott ihn arm geschaffen hat

den Dichter, ‘d vielleicht ist es so gut:

Bunte und schöne Federn schmücken nicht,

er ist kein Vogel, der singen tut.

 

Also in der Einfachheit des Dichters

könnte er ein Mädchen erobern?

Die Mädchen wollen immer glänzen

zu Recht … Sind die Sterne auf Erden.

 

Du mein liebes Mädchen, mein Stern bist Du,

und niemand kann es mir verbieten:

wenn ich Dich nicht auf der Brust stecken darf,

‘d Dich begleiten, mit meinen blicken.

 

Meine Augen werden dich begleiten,

auf der Wanderung hab dich so gern.

Auch in der Ferne, wenn du mich nicht wärmst:

Schau mich schliesslich an mein schöner Stern!

 

Pest, 1845. (Aug. 10-17.)

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni