Petőfi Sándor: Jövendölés / Wahrsagen

 

 

Jövendölés

***

"Mondád, anyám, hogy álmainkat

Éjente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által

Lelkünk szeme jövőbe néz.

***

Anyám, álmodtam én is egyet,

Nem fejtenéd meg, mit jelent?

Szárnyim növének, s átröpűltem

A levegőt, a végtelent."

***

'Fiacskám, lelkem drága napja,

Napomnak fénye! örvendezz;

Hosszúra nyujtja élted isten,

Álmodnak boldog titka ez.' -

***

És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjukor,

S a dal malasztos enyh a szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.

***

Lantot ragadt az ifju karja,

Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a lángérzemények

Madárként szálltak szerteszét.

***

Égig röpűlt a bűvös ének,

Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, súgarából

Font homlokára koronát.

***

De méreg a dal édes méze;

S mit a költő a lantnak ad,

Szivének mindenik virága,

Éltéből egy-egy drága nap.

***

Pokollá lett az érzelemláng,

És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának

Csak egy kis ága tartja még.

***

Ott fekszik ő halálos ágyon,

Sok szenvedésnek gyermeke,

S hallá, mit a szülő bus ajka

Kínjának hangján rebege:

***

'Halál, ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiut;

Soká igérte őt éltetni

Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

***

"Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak.

Anyám, soká, örökkön él."

***

Petőfi Sándor: 1823 - 1849

***

Wahrsagen

***

«Du sagtest Mutter, dass die Träume

nachts malt, eine himmlische Hand;

das Traumfenster, durch das unserem

Seelenauge in Zukunft fand.

***

Mutter, ich hatte auch einen Traum,

kannst mir sagen, was es hiesse?

Mir wuchsen Flügel und ich flog hin

durch die Luft in Unendliche.

***

«Mein Sohn, liebster Tag meiner Seele,

das Licht meines Tages! Freue;

Gott gibt dir ein langes Leben, ist

das Geheimnis deine Träume. »

***

Und das Kind wuchs und die Jugendzeit,

das Flammen entfachte ‘d laut pocht,

das Lied ist schmalzig und leicht fürs Herz,

wenn sein plätscherndes Blut so kocht.

***

Der junge Mann ergriff die Laute,

gab seiner Laute sein Gefühl,

die feurigen Gesangsgefühle

flogen wie die Vögel so kühl.

**

Das magische Lied flog zum Himmel,

‘d brachte die Sterne herunter

von den Strahlen, für den Dichter

machte die Stirnkrone munter.

***

Doch Gift, das Liedes süsse Honig;

‘d, was der Dichter der Laute gibt,

das sind die Blumen seines Herzens,

ein edles Tag in seinem Lied.

***

Hölle würde die Gefühlsflamme,

‘d selbst ist der Flamme die Beute;

auf Erden ist er der Lebensbaum

ein kleiner Ast ist er heute.

***

Da liegt er auf seinem Sterbebett,

das Kind der so vielen Leiden,

‘d hör, was ist, die Eltern sagen

mit Stimme seiner Qual sagt er:

***

«Tod, nimm ihn nicht aus meinen Armen

und nimm meinen Sohn nicht zu früh;

der Himmel versprach, lang zu leben

oder sogar auch unser Traum lügt? »

***

«Liebe Mutter, die Träume lügen nicht;

wenn mich auch das Leichentuch bedeckt:

der grosse Name deines Dichter-Sohns.

Liebe Mutter lebt lang dauernd. »

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni…