Petőfi Sándor: Egész világ a harczmezőn / Die ganz

Egész világ a harczmezőn

1

Egész világ a harczmezőn,

Csak én nem vagyok ottan,

Ki harczi vágyat annyiszor

Éreztem és daloltam.

2

S a vágy, a láng még most is ég,

Még most se halt ki bennem,

Rohannék és maradni kell,

És nem lehet elmennem.

3

A szégyen és a fájdalom

Kettős könyűje áztat,

Szivemre szállt a fájdalom,

Nem, nem, a gyalázat.

4

Oh gyermekem, oh gyermekem,

Még meg se vagy születve

S szivemre már is kint hozál

S gyalázatot fejemre!

5

Ha megleszesz, ha élni fogsz,

Ugy fogsz-e majdan élni,

Hogy nevünkről elvész e szenny,

Mely most miattad éri.

6

De az soká lesz, addig én,

Leszállottam a sirba ....

Fejfámra ne legyen az

Sötét betűkkel irva!

7

Jöjjön csak a tavasz! a fák

Zöldülni fognak akkor,

Az én búmnak fája is

Kizöldül a tavaszkor!

 

Petőfi Sándor 1823 – 1849

***

***

Die ganze Welt auf dem Schlachtfeld

1

Die ganze Welt auf dem Schlachtfeld,

nur ich allein bin nicht dort,

der, der Kampflust schon so oft

gespürt und auch oft gelobt.

2

Des Verlangens Flamme brennt noch

in mir, noch nicht gestorben,

würd‘ wegrennen, muss hier bleiben,

alles hab ich verdorben.

3

Doch, von der Scham und von dem Schmerz

mit doppelt so viel Leiden,

der Schmerz hat mein Herz erobert,

nein, das waren die Schanden.

 4

Ach, du mein Kind, mein liebes Kind,

bist noch gar nicht auf der Welt,

'd meinem Herzen, hast Leid gebracht

nur Schande ohne Entgelt.

5

Wenn du geboren bist und lebst,

wirst du jemals so leben?

Dass von Namen der Schund verschwind`,

was geschah nur deinetwegen.

6

Aber es wird lange dauern,

bis runter ins Grab gehe. …

Es sollte nicht dort an Grabstein

mit dunklen Buchstaben stehe’!

7

Der Frühling soll nur kommen! Und

die Bäume werden dann grün

mein Baum der Traurigkeit, im

Frühjahr wird es, dann auch grün!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni