Petőfi Sándor: A négyökrös szekér / Das Vier-Ochse

 

A négyökrös szekér

 

Nem Pesten történt, amit hallotok.

Ott ily regényes dolgok nem történnek.

A társaságnak úri tagjai

Szekérre ültek és azon menének.

Szekéren mentek, de ökörszekéren.

Két pár ökör tevé a fogatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

Világos éj volt. A hold fenn vala;

Halványan járt a megszakadt felhőkben,

Miként a bús hölgy, aki férjinek

Sírhalmát keresi a temetőben.

Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.

S vett a füvektől édes illatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

A társaságban én is ott valék,

S valék szomszédja épen Erzsikének,

A társaságnak többi tagjai

Beszélgetének s énekelgetének.

Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"

Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.

"A csillag vissza fog vezetni majd

A mult időknek boldog emlékéhez,

Ha elszakaszt a sors egymástul minket."

S választottunk magunknak csillagot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. között

 

Petőfi Sándor 1823 - 1849

 

 

Das Vier-Ochsen-Fuhrwerk

 

Was Sie hören, ist nicht in Pest passiert.

Solche dichte Geschichte gibt es dort nicht.

Die Mitglieder der Herren Gesellschaft,

die nahmen Platz in Fuhrwerk an hartem Sitz.

Sie fuhren in einem Ochsenkarren.

Zwei Ochsen paare müssten sich zwingen.

Entlang der Landstrasse mit dem Fuhrwerk

sind die vier Ochsen, herzlich langsam gingen.

 

Es war eine helle Nacht. Der Mond schien;

es wanderte blass durch den Himmelshof,

wie die verheiratete arme Frau,

die das Grab des Mannes sucht, auf dem Friedhof.

In den Flur wehte samtige Brise.

‘d entnahm einen süssen Duft von den Wiesen.

Entlang der Landstrasse mit dem Fuhrwerk

sind die vier Ochsen, herzlich langsam gingen.

 

Ich war auch dort in der Gesellschaft

und ich sass Grad neben von der Erzsike,

andere Mitglieder der Gesellschaft

alle redeten und sangen von Antike.

Ich träumte ‘d sagte, leise zu Erzsike:

"Wir sollen uns einen Stern ausfinden?"

Entlang der Landstrasse mit dem Fuhrwerk

sind die vier Ochsen, herzlich langsam gingen.

 

"Wir sollen uns einen Stern auswählen?"

hab’ träumend bei Erzsike gedrungen.

"Der Stern soll uns wieder zurückführen

an viele glückliche Erinnerungen,

wenn das Schicksal uns einmal zerreisst."

Und wir sollen einen Stern bezwingen.

Entlang der Landstrasse mit dem Fuhrwerk

sind die vier Ochsen, herzlich langsam gingen.

 

Borjád, 26. September - 7. Oktober 1845

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni