Petőfi Sándor: A borozó / Der Weintrinker

A borozó

1

Gondüző borocska mellett

Vígan illan életem;

Gondüző borocska mellett,

Sors, hatalmad nevetem.

2

És mit ámultok? ha mondom,

Hogy csak a bor istene,

Akit én imádok, aki

E kebelnek mindene.

3

És a bor vidám hevében

Füttyentek rád, zord világ!

Szívemet hol annyi kínnak

Skorpiói szaggaták.

4

Bor taníta húrjaimra

Csalni nyájas éneket;

Bor taníta elfeledni,

Csalfa lyányok, titeket.

5

Egykor majd borocska mellől

A halál ha űzni jő:

Még egy korty – s nevetve dűlök

Jégöledbe, temető!

***

(Pápa, 1842. április.

***

Petőfi Sándor 1823 – 1849

***

***

Der Weintrinker

1

Neben den sorgenfreien Wein

fröhlich flüchtet mein Leben;

neben den sorgenfreien Wein,

Gunst, dein‘ Macht ist daneben.

2

Was wundert euch? Wenn ich sage,

dass es nur der Gott des Weins,

den ich liebe, den ich ehre,

er hilft uns, für unsers Daseins.

3

In der flotten Hitze des Weins

ich pfeife auf dich, raue Welt!

Wo mein Herz so sehr gequält wird

von Skorpionen ganz zerfetzt.

4

Wein hat mir auf Saiten gelehrt

mit sanftem Singen schummeln;

Wein hat gelehrt zu vergessen,

euch falsche Mädchen, fummeln.

5

Eines Tages bei einem Wein

Tod, wenn es kommst, mich zu jagen:

trinke noch einen Schluck. ‘d lächelnd

auf dein Eis Schoss, Friedhofsgarten!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni