Pásztor Árpád Színek / Farben

Színek

***

Hová tűnt az ezernyi szín,

A csillogó sugár?

Lelkem beroskadt romjain

Csak sápadt árnya jár.

***

Úgy, mint mikor a nap leszáll,

Kigyúl a végtelen,

De már sötétlik a homály

A távol téreken.

***

Az estnek rezdülő ködét

Ezer szín lepte meg,

Hol húnyó fény, kelő sötét

Egymásba lengenek.

***

Szél zendül . . . A köd megremeg . .

Nincs fénye semminek.

Csak még lelkemben rezgenek

A tovatűnt színek.

***

Pásztor Árpád: 1877 – 1940

***

***

Farben

***

Wo sind die tausend Farben her,

‘d die leuchtenden Strahlen?

In den Trümmern meiner Seele,

sind nur blasse Qualen.

***

Alsbald die Sonne untergeht

das Firmament wird hell,

aber es wird jetzt schon dunkel,

dort auf dem fernen Feld.

***

Der flackernde Abendnebel

von Farben überrascht,

wo Licht weg ist, kommt das Dunkel,

gegenseitig vernascht.

***

Der Brise weht … der Nebel bebt,

leuchtendes gibt nichts mehr.

Vibrierend in der Seele lebt

‘d, die Farben sind im Meer.

***

Fordította: Mucsi Anton-Tóni