Pap József: Élő Táj / Lebendige Landschaft

 

Élő táj

 

Bori Imrének

 

Apám arcáról ismerek a tájra.

Szavának súlyáról, ha otthon járok.

A vesződésről, melynek sosincs vége.

 

A leterített, agyonhajszolt tájra.

 

Ez az örökségem. Minden évszakával.

Nézzetek rám: szemem alján hordom.

 

Arcomban arcát s arcában a tájat.

 

Pap József: 1926 – 2005 Óbecse

 

Lebendige Landschaft

 

Vom Vaters Gesicht erkenne die Landschaft.

Vom Gewicht des Wortes, wenn daheim bin.

Vom Strapaze, der keines Ende hat.

 

Vom abgestürzte, abgehetzte Landschaft.

 

Dies ist mein Erbe Zu jeder Jahreszeit.

Schaut mich an: Man sieht unter meinen Augen.

 

Sein Gesicht in meinem ‘d in seinem, die Landschaft.

 

Für Imre Bori

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni