Orel Géza Karácsonykor / Am Weihnacht

 

Karácsonykor

***

Megkondultak a harangok,

Ünnepel egész világ,

Elküldötte a nagy isten

Nékünk egyszülött fiát.

***

Ottan’ fekszik Bethlehemnek

Jászolyában istenünk,

A ki nélkül elvolt veszve,

Testi- lelki életünk.

***

S mondjátok meg: mért választott

Olyan egyszerű helyet

A világnak megváltója

Kényelem, s a fény helyett?

***

Nemde — mert hol az megírva,

Hogy nagygyá csak az lehet,

Kit az első jajszónál száz

Udvaroncz dédelgetett?

***

Fürkészszétek egy kissé a

Palotáknak titkait,

S meglátjátok: mennyi minden

Ármány s hitszegés van itt?

***

És viszont: tekintsetek be

Egy szerény kis tűzhelyet,

Annyi áldás, s kincs van itten,

Hogy több már nem is lehet.

***

S nem tudom, ma sok szegénynek

Be szabad-e mennie

Oda, hol a kamra, s pincze

Mindennel bőven tele?

***

Nem tudom, szegény utas nem

Ott talál-e jó tanyát,

Hol szegény a gazda, ámde

El nem zárja ajtaját?

***

Nem tudom, az éhezőt nem

Ott tartják-e jól manap,

Hol kevés van, de ha úgy kell

Megfelezve a falat?

***

Nem tudom, nem ott nyerend-e

A didergő kis ruhát,

Hol kevés van, de a jó nép

Ebből is jó szívvel ád?

***

Azt tudom csak: hogy bár reszket

Gyér ruhájában a nép,

Térdre hull, ha a harang szól

És imádja istenét.

***

 Orel Géza: 1850 – 1929

***

***

Am Weihnacht

***

Die Glocken läuten überall,

ganze Welt feiert gebeugt,

gesendet von dem grossen Gott,

seinen einzigen Sohn, heut.

***

Dort liegt er jetzt in Bethlehem

in der Krippe unser Gott,

ohne ihn war es verloren,

unser’ Seele war nur Schrot.

***

Saget mir, warum entschied sich

für so ein einfacher Ort,

er ist ja, der Retter der Welt,

anstatt Licht und für Komfort?

***

Doch – trotzdem, wo steht geschrieben,

dass gross wird eine nur den,

wenn der, an dem ersten Geheul,

viel Höflinge liebkosen?

***

Schaut ihr ein wenig genauer

die Palastgeheimnisse,

’d Ihr werdet sehen: wie viel Ramsch,

liegt hier im jede Nische?

***

Dafür schaut ihr mal ganz genau

der bescheidene Ofen,

so viel Segnungen ‘d Schätze,

so viel über die Ohren.

***

Ich weiss es nicht, ob die Armen,

dürften die hereingehen,

dort, wo Speisekammer ‘d Keller,

von allem reichlich blähen?

***

Ich weiss es nicht, der arme Mann

bekommt er dort ein Schlafplatz,

doch dort, bei der armen Bauer,

die Tür immer offen stand.

***

Ich weiß es nicht, ob der Hungrig’

eher bei Armen willkommen,

wo wenig ist, der tut es eher

halbiert wird eingenommen.

***

Ich weiss nicht, ob er dort bekommt

die schützende Bekleidung,

wo wenig ist, doch das Volk ist gut

weil das Schenken stärkt die Hoffnung,

***

Ich weiss es nur, das Volk zittert

in lumpigen Kleidern, Arm

auf die knien fällt beim Glockenklang

‘d, er betet seinen Gott an.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni