Nógrádi Pap Gyula: A Héthez / Zur Woche

 

A Héthez

***

Falun lakom, bár nem egészen

Procul negotiis,

Utam, bármely irányba térjek,

Erdők-, berkekbe visz.

Hol nyáj kolompja, csalogánynak

Dala fülembe cseng

S távoli kürtök búgó hangján

A lelkem elmereng.

***

Hol zöld a pázsit, suttog a lomb

S mint kék szemű leány

Hegy-szakadékból, fa-tövekből

Virág mosolyg reám.

Hol az ég mindig oly jóságos,

Oly fényes, oly magas

S hol völgy öléről fel az égnek

Repül a büszke sas.

***

Ime a Hétben megtalálom,

A mit lelkem kiván.

Felcsendül itt is Roland kürtje

S dalol a csalogány.

Virágok nyílnak s lány szemekből

Mosolyg a szerelem

S a sasok szállnak büszkén bátran

A kék azúrba fenn!

***

Nógrádi Pap Gyula 1843 – 1931

***

***

Zur Woche

**

Ich lebe im Dorf, wenn auch nicht ganz weg

Procul negotiis,*

mein Weg, egal in welche Richtung

es führt, wo der Wald und der Hain ist.

Die Herdenglocke und Nachtigall

klingelt in meinem Ohr,

mit entfernten Waldhörnern summen

und die Seele fast erfror.

***

Wo der Rasen grün, flüstert das Laub

blauäugiges Mädchen

aus Bergschlucht an Baumstümpfen, wie die

Blumen lächelnd schweben.

Wo der Himmel immer gütig ist,

so hell, so groß schwingt her

und wo von Talschoß bis zum Himmel

fliegt das stolze Adler.

***

Hier in der Woche hab's gefunden,

was meine Seele braucht.

Oft ertönt am Abend Rolands Horn,

'd, die Nachtigall singt auch.

Blumen blühen 'd die Mädchen Augen

oft lächeln sie lieber,

'd die Adler fliegen stolz und tapfer

bis zum blauen Himmel!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni