Néha még elfog…

Néha még elfog…

***

Néha még elfog egy-egy furcsa érzés

régen a mindennapi vendégem volt,

ott benn még néha megmozdul valami

ma halkan kopog, valamikor tombolt.

***

Felcsavarom egy kicsit a rádiót

nem akarom a kopogást hallani,

nem akarok tovább már írni sem

a szavakat is belém kell fojtani.

***

Csak ülök itt kinn, a kerti kispadon

hazafelé szálló felhőket nézem,

egy kis felhő lesz majd talán lelkem is

veletek száll, ott fenn a magas égen.

***

Ma már mindennap éreztetik velünk

hogy mi vagyunk a társadalom terhe,

amíg élünk, csak a koloncok vagyunk

értékünk nő, ha fel leszünk szentelve.

***

Mint egy, ott az égen szálló kis felhő

megtudjuk, mily sok barátunk volt nekünk,

mert az is, kit csak alig ismertünk, már

mint kis gyerek, cseresznyét lopott velünk.

***

Mindenki szeretett, jó barátod volt

koporsódhoz most, sírva közelednek,

ez az a mai, modern társadalom,

ha már meghaltál, akkor ünnepelnek.

***

Amíg éltünk, nem is vett észre minket

neki többször is az útjába voltunk,

egy szép szóval soha se fordult hozzánk

azóta szeret, mióta meghaltunk.

***

Egy virágcsokorral minden ünnepnap

a sírodnál áll, hadd lássa mindenki,

lelkiismeret az, mi oda hajtja

's ott térdelve, a bűneit vezekli.

***

Fiatalok gondoljatok arra, ne

úgy kezeljetek, mint egy romlott gépet,

ha öreg nem lenne, ti sem lennétek

hogyha nem dolgozik, akkor leléphet.

***

Mucsi Antal-Tóni         2012 Október 4