Mucsi Antal-Tóni: Egy hópehely

Egy hópehely

***

Egy hópehely, amely oly szép és ártatlan

mint egy ma született bárány,

egy hópehely, amely lassan szálldogál,

míg hozzánk megérkezik,

egy hópehely, amely hozzánk repült,

e rövidnek tűnő „hó élet” szárnyán,

néha irigyeljük őt, ha buzdító reményünk jövője,

a fagypont alá esik.

***

A remény az egyedüli,

ami bennünket az életben tovább élni hajszol,

a remény az egyedüli,

ami nékünk új és újabb reményeket ad,

a remény az egyedüli,

ami kisegít bennünket mindig minden bajból,

ha mi azt elveszítjük,

életünkre akkor, csak örök sötétség marad.

***

Harcoljunk az életben,

mint ahogy a hópehely harcol a földön minden boldog percért,

harcoljunk magunkért,

és azokért akik minket, ha bármi is történik örökké szeretnek,

az életünk értelme legyen:

Azt tegyük meg mással, amit magunknak mi is meg tennénk,

és az élet ezt meghálálja nekünk:

Mert csak azok aratnak örömöt, akik is örömöt is vetnek.

***

Az emléket reánk, mi magunk az életünk folyamán,

azt már régen megírtuk,

az emléket reánk, csak úgy mondhatják tovább,

amilyenek mi az életünkben voltunk,

az emlék az is reánk, hogy életünknek

a sokszor nem megértett tettét, szó nélkül kibírtuk,

az örök igazsággal a földi életünkben,

a mindenhatóval mindig elszámoltunk.

***

Mucsi Antal-Tóni                  2008 November 11