Móra László: Bocsáss meg / Verzeih mir

 

Bocsáss meg!

           

Ha szép szemednek tükre szélén

A könnyek sorja gyöngyözik:

Koldus király szíve mélyén

A vér is gyászba öltözik,

Mert szép szemedből könny szökik.

 

Gyermekkoromban réges-régen

Igértem Nékéd álmokat

S helyette szedtem őszi réten

Elhervadó virágokat.

Hogy hintsd be vele álmodat.

 

Gondot, mely éget nem igértem,

Csak csókok, álmok nászdalát...

Megkértelek, jer messzi értem,

Tégy templommá egy kis tanyát

S Te felnyitottad ajtaját.

 

Jöttél, szavamnak mindent híve.

Fehér lelkeddel boldogan.

Hittük, hogy másnak nincs is szive,

Hogy fáznak mások oly sokan

S csak ketten élünk boldogan.

 

S most kék szemednek tükre szélén

Gyakorta bus könny gyöngyözik.

Ilyenkor sajgó szivem mélyén

A vér is gyászba öltözik,

Mert szép szemedből könny szökik.

 

Csalódott, fáradt, drága asszony.

Bocsáss meg mind e könnyekért!

Szemedből gyöngyöt ne fakasszon

Az édes Mult, mely többel ért!...

Bocsáss meg minden könnyedért!

 

Budapest 1925 ápr. 14.

 

Móra László 1890 – 1944

 

Verzeih mir!

 

Wenn am Rand als dein Augenspiegel

die Tränenperlen rollen an:

tief im Herzen als Bettelkönig

Trauerkleid zieht auch das Blut an,

weil die Augen tränen spontan.

 

In meiner Kindheit vor langer Zeit

ich hab’ dir Träume versprochen

und stattdessen auf Herbstwiese weit

verwelkten Blumen gebrochen

in die Träume unterkrochen.

 

Sorgen hab’ ich niemals versprochen,

nur die Küsse, mein Engelein …

fragte, kommst mit an Flitterwochen,

mach eine Kirche aus meinem Heim

‘d füllst du dann dich so, wie daheim.

 

Du kamst mit mir, hast mir ja geglaubt.

Deine Seele glücklich verknallt.

Wir glaubten, das Herz wurde beraubt,

dass viele Menschen haben kalt

nur wir zwei leben glücklich halt.

 

‘d jetzt, am Rand deinen Augenspiegel

rollen die Tränenperlen an:

und jetzt bin ich dein Augenspiegel

mein Blut zieht auch, Trauerkleid an,

‘d deine Augen tränen spontan.

 

Du, enttäuschte, müde, liebe Frau.

Vergib mir all diese Tränen!

Schneiden Sie keine Perlen aus Ihren Augen

Süsser einst, lass mich gestehen! …

Vergib mir all diesen Tränen!

 

Budapest, April 1925 14.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni