Minke Béla Tavaszi hangulat / Frühlingsstimmung

 

Tavaszi hangulat

***

Komor a nap, hűvös a szél,

A rügy, bimbó csak fakad

És a jövő s a tűnő percz

Mégis mennyi kincst ad

Nyil, virul a virágszirom,

Száll az illat messzire,

A kebleket gyönyörökkel

És mámorral tölti be.

***

Ha megjő az édes derű

És a napfény szerteszáll,

Aztán enyhe szellő szárnyán

Tova rezg a napsugár.

Megcsókolva lombot, bimbót,

S a kinyílott szirmokat:

Ha volna is, ez elűzi

A gyötrelmet, gondokat.

***

Bimbó, virág, illat, öröm,

Zengő dal az ajkakon,

Sugár, szellő és áldó fény:

Ez az élet tavaszon.

A komor nap, a hűvös szél:

Ez csak röpke változat,

Hogy több kéjjel élvezhessük

A fényderüs napokat.

***

Hajh ! de emlékeztető is;

Szin, pompa, fény és öröm,

Sugár, szellő, enyhe napfény

Hogy nem tart mind örökön.

S mint a nap kel és áldozik :

Ugy fordul az életünk;

De van fénye állandó is:

Az, ha hiven szeretünk.

***

Ekkor szivünk közepében

Mindig csak virág fakad,

Újra és csak újra nyitva

Bimbót, ékes szirmokat.

Fölötte meg ragyog a fény,

Mint az öröm sugara

És igy soha el nem repül

Az életnek tavasza.

***

Minke Béla.1856 - ?? 

***

Frühlingsstimmung

***

Düstere Sonne, kühler Wind

die Knospe spriesst ja trotzdem,

die Zukunft ‘d der kurze Moment

was gibt ist so angenehm,

die Blütenblätter blühen jetzt,

und der Duft riecht überall,

die Brüste sind voll mit Freude

und es gibt ein Rauschanfall.

***

Wenn die süße Heiterkeit kommt,

die Sonne scheint rundherum

auf den Flügeln sanfte Brise,

der Schein ist ein Farbspektrum.

Küssend jedes Laub und Knospe,

‘d das öffnende Blütenblatt:

Wenn ja, würde ihn vertreiben,

die Qual ‘d die Probleme halt.

***

Knospe, Blüte, Duft und Freude,

ein schön’s Lied auf den Lippen,

Strahl, Brise und segnendes Licht:

Im Leben, das ausflippen.

Düstere Sonne, kühler Wind:

ist eine flüchtige Zeit,

dass wir es mit Lust genießen,

die hellen Tage zu zweit.

***

Das ist eine Erinnerung;

Farbe, Pracht, Licht und Freude,

Strahl, Brise, sanfte Sonnenlicht,

was die Zeit uns verstreute.

Wenn die Sonne auf ‘d untergeht:

unser Leben am Quieken;

es hat aber auch Dauerlicht:

‘d, das ist, wenn wir uns lieben.

***

Dann mitten in unsern Herzen

es blüht immer nur Blumen,

immer wieder sind geöffnet

Knospen, ‘d die schönen Blumen.

Das Licht scheint immer darüber,

so wie ein Strahl der Freude,

und so fliegt es niemals weg, der

Frühling der Liebesleute.

***

Fordította: Muci Antal-Tóni