Mihály László: Nincs Tavasz / Es gibt keinen Frühl

Toni11•  2024. január 3. 06:19  •  olvasva: 63

 

Nincs tavasz

 

Füttyös, szeszélyes április, ki szertebontod

a rügyeket: mit sugdosol nekem bolondot

és szépeket? Nem csapsz be többé, meg nem indít

a szód rohamra, pedig benned bízva mindig,

 

ha százszor elestem, felálltam. Csak «előre»

van számomra — s te vagy ennek gondos őre —

hittem, mikor a monte Palatinón álltam.

A rossz kifujta mérgét, hét próbát kiálltam,

 

s te borítottál fölém smaragdszínű sátrat

babérból és rózsából. Szem már sohase láthat

másként, csak boldogabban, nincsen visszaút.

Pedig van, ó, csak az van, számomra kaput

 

nem társz, hogy szabaduljak. S mit pazarul adtál,

mind visszavetted. S tudom: nincs tavasz, a naptár

mutatja csak, húsvét van, — s nem feltámadás,

pünkösd, — s nem győz a lélek. Ugyan, kell-e más

 

számládra való, április? Már nem viszed

többé új marsra tagjaim és nem hiszek

tüzes távoli szóknak, melyek durva sorsom

falán dübögnek, mint rögök a koporsón . . .

 

Mihály László: 1902 – 1977

 

Es gibt keinen Frühling

 

Pfeifende, skurriler April, der alle Knospen

zerreisst: Was schlägst du mir vor, am Ostern,

was Schönes? Du wirst nicht mehr täuschen, vielsagend

mit deinen Ratschlägen, immer auf dich vertrauend,

 

wenn ich auch hundertmal fiel, stand ich wieder auf,

weil, mit dir als sorgfältiger Hüter, gibt’s nur geradeaus,

ich glaubte, als ich auf dem Monte Palatino stand.

Das Böse forderte alles, doch ich ertrug es bewandt,

 

du hast mich mit deinen Smaragd farbenen Zelt bedeckt

aus Lorbeer und Rose. Die Augen haben so was noch nie erlebt,

nur noch viel glücklicher, es gibt auch kein Unglück.

Doch was es noch gibt, und es gibt, dass Weg zu dir zurück,

 

du befreist uns frei zu werden. Und was du grosszügig

gegeben hast, hast alles zurückgenommen. Und ich erblick':

Es gibt keinen Lenz, Kalender zeigt nur Ostern an

es ist nicht die Auferstehung, Pfingsten – ‘d die Seele mahnt,

 

ist es auf deiner Rechnung, April? Du trägst es als Heer,

an einen neuen Mars meine Glieder, ich glaube nicht mehr

an deinen Worten, die auf der Wand meines Schicksals

ohrenbetäubend schlagen, wie die Klumpen auf den Sarg.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!