Mezei Ernő Őszihangulat / Herbststimmung

Hangulat

***

A nyáron át hegy-völgyön barangoltam,

S lelkem zenéjét tüzesben hangoltam.

***

Szívembe annyi méla emlék rajzott,

S minden elnyűtt húrt erősen felajzott.

***

Hogy őszre a városban vagyok újra,

Egy henye, langyos szellő" mind elfújta.

***

Aranyhálót font az utczai séta,

Te vagy itt élet, te kedves, te léha!

***

Csupa enyelgés most ez őszi fény,

Bohó véletlen, édes játszi kény.

***

Mi előbb oly sivár volt, a nagy város

Kőtömbjeivel most igézőn bájos.

***

A kő virágzik: rózsa s liliom,

S a percz tűzétől gyúl minden szirom.

***

Sétálok össze-vissza, — semmi czél!

Csak szórakoztat mind, mi nyüzsg, mi él.

***

Majd fény önt el, majd rám borul az árnyék;

Öröm, busongás csak szeszélyes játék.

***

A fénynyel suhan a bűvös megejtés,

S az árnyék rögtön rá hűvös felejtés.

***

És várok, várok ... Ah vájjon mire?

Mit én tudom? Mindenre! Semmire!

***

Röpköd minden csáb s én mind megkívánom,

S ha elsurrant mellettem, mit én bánom.

***

 

Dermedtség, forróság mind messze, messze!

Tavasz álmába, nyár lázába veszve.

***

Csak érzem, a nagy életár ragad,

S könnyű lábam sehol meg nem akad.

***

Idő múlik. Levél hull. Fejem őszül.

S én álmodom, — az el nem múló őszrül.

***

Mezei Ernő: 1851 – 1932

***

***

Stimmung

***

Im Sommer wanderte ich durch Berg und Tal,

‘d die Musik meiner Seele ganz feurig war.

***

So viele Erinnerungen drangen in mein Herz,

‘d jede alte Saite, hat so kräftig schmerzt.

***

Dass ich im Herbst wieder in der Stadt bin,

wo eine träge Brise wehte mich hin.

***

Der Spaziergang hat ein goldenes Netz gewebt,

du bist mein Leben, wo das Liebste erlebt!

***

Das Herbstlicht ist jetzt voller Liebkosung,

lustiger Zufall, die schönste Hoffnung.

***

Was vorher so trostlos war, in der Stadt,

mit ihren Steinblöcken jetzt ist so glatt.

***

Der Stein blüht so schön: Lilien und Rosen

‘d im Feuer des Augenblicks liebkosen.

***

Ich schlendere hin und her, ohne Ziel!

Nur alles, was wimmelt und lebt, unterhält mich.

***

Dann strömt Licht heraus, dann fällt Schatten auf mich;

Freude ‘d Trauer sind nur launisch, unsterblich.

***

Mit dem Licht kommt der magische Augenblick,

‘d mit dem Schatten, die kühle bedeckt mich.

***

Die Starre und die Hitze, alles ist weit weg!

Verloren ist der Traum des Frühlings am Steg.

***

Ich spüre nur, wie mich das große Leben packt,

‘d meine Füße bleiben nirgendwo versackt.

***

Die Zeit vergeht. Das Laub fällt. Mein Haar abwärts.

Und ich träume – vom unvergänglichen Herbst.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni