Martos Ferencz: Ha meghalok / Wenn ich sterbe

 

Ha meghalok.

 

Ma meghalok, a bonczteremben .

Kinyújtanak majd szépen engem.

S egy jó professzor összevagdal

Mély tudományos arczulattal.

 

És szól: Ez itt egy furcsa példány,

Figyelmüket érdemli méltán.

Abnormitása szembeötlő',

Ameddig élt, ugy'hívták : költő.

 

Látják, föl van sebezve lába,

Mert sohse lépett más nyomába.

Hol a nagy eszmék magját hintik:

Az utat maga törte mindig.

 

Meredt a nyaka és a háta,

Görbülni senki sohse látta.

Az égre nézett ő kevélyen —

Azért botlott uton-utfélen.

 

S nem normális az agyvelő sem,

Bár súlya van meglehetősen,

Mint látják, több van egy tekercsesei ,

Elmebeteg mind,, aki versel.

 

Es végül itt a szive, tessék.

Kivül semmi rendellenesség,

De belül van a főbaj éppen,

A szive kellő közepében.

 

A szive kellő közepében,

Egy aranyhajú nőszemélyben .. .

Az lett romlása, elvesztője,

Ifjontan, korán megölője.

 

Martos Ferencz 1875 – 1938

 

 

Wenn ich sterbe.

 

Wenn ich sterbe im Autopsie Raum.

Liege ich ausgestreckt wie im Traum.

Ein Professor mit dem Schnitt hier ‘d dort

mit folgenden Worten fuhr er fort.

 

Das ist ein seltsames Exemplar,

für ihre Beachtung bin ich dankbar.

Die Anomalie ist bekannt, im

lebend wurde er Dichter genannt.

 

Seht Ihr, seine Füsse sind verletzt,

kein Fuss in fremden Spur hat gesetzt.

Wo grosse Ideensamen liegen:

Den Weg muss man allein bestiegen.

 

Er hat starrte Nacken und Rücken,

nie hat man ihn sehen zu bücken.

Hat immer stolz in Himmel geschaut,

stolperte fast in jedem Unkraut.

 

Und das Gehirn ist auch nicht normal,

obwohl das Gewicht in etwa formal,

Sie sehen, es gibt ein Gehirn Spur mehr.

Wer dichtet, der irrt ständig umher.

 

Und hier ist endlich sein Herz durchdreht.

Außer der Grösse hier gar nichts seht,

doch im innen liegt das Hauptproblem

genau in der Mitte kann man es seh ’n.

 

In der Mitte drin, in seinem Herz,

eine schöne Frau hat hingesetzt.

Die Verschlechterung und der Verlust,

dazu das liebloser Lebens Frust.”

FordítottaMucsi Antal-Tóni