Márai Sándor: Az égen fönn megáll a hold / Oben am

 

Az égen fönn megáll a hold

***

Az est, a rest festő korommal
átfesti mind
amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.

***

A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt.

***

Sok ablakon benéztem érted én,
nyisd a szemed,
mert vak szemem nem érte még a fény.

***

Sok éjszakába hívtam a neved,
hallgatni jó,
nézd, sétál a hold a világ felett.

***

Az égen akkor fönn megállt a hold,
csak ennyi volt:
Fejem fejedre lassan ráhajolt.

***

Márai Sándor 1900 – 1989

***

***

Oben am Himmel blieb der Mond stehen

***

Der Abend, mit meinen trägen Armen

umfärbt alles,

was er tagsüber gemalt ohne Erbarmen.

***
Die Au ist ein Silber See, erstickend, tief,

war nur so viel:

Wir gingen durch das Schilf, der Wind sang schief.

***
Hab‘ durch viele Fenster nach dir gesucht,

öffne d‘ Augen,

weil mein Auge, hat noch kein Licht besucht.

***

Nächtelang deinen Namen rufend, im Feld

schön zu hören,

schau, der Mond spaziert jetzt über die Welt.

***
Dann machte der Mond auf dem Himmel Stopp,

nur so viel war:

Mein Kopf sank langsam über deinen Kopf.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni