Makai Emil: Virágot tessék / Blumen bitte

 

Virágot tessék...

1

Virágot tessék, szegfűt, nefelejcset,

 Akad tán egy szál thearózsa még. ..

Sietni kell, a fák tarlombja reszket

S fakó ruhába búvik már az ég.

2

Tűzzön még egyszer árva gomblyukába

Egy piros szegfűt, halvány ifiur!

Meglátja, ettől pir száll homlokára

S bágyadt szemében újra szikra gyúl.

3

A letarolt föld haldokló szivének

Utolsó rózsáit én szedtem el;

Az ön keblén most ismét összeférnek

Nyitó virág és hervadó kebel.

4

Lesz még tavasz, a földnek lesz virága,

A rózsatö még egyszer kivirúl,

Mire a föld uj köntöst ölt magára,

Ön is meggyógyul, halvány ifiur!

***

Makai Emil 1870 - 1901

***

***

Blumen bitte ...

1

Blumen bitte, Vergissmeinnicht, Nelken,

es gibt noch eine Teerose Bukett.

Man muss beeilen, die kahle Bäume zittern

und der Himmel ist schon falb gekleidet.

2

Steck noch einmal in das verwaiste Knopfloch

eine rote Nelke, du blasser Mann!

Sie werden sehen, errötet die Stirn noch

‘d, die matte Auge wieder funkeln kann.

3

Von dem sterbenden Herz der kahlen Erde,

die letzten Rosen habe ich gepflückt;

an ihre Brüste wachsen wieder herbe

Blumen und die Busen wird frisch entzückt.

4

Es wird noch Frühling, ‘d wieder Blumen geben,

und die Rosenstock blüht es noch einmal,

die Erde in ein neues Gewand erleben,

du wirst geheilt sein blasser junger Mann!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni