Majthényi György Ki sír / Wer weint

 

Ki sír

***

Te is vagy úgy néha,

gonosz nappalok, zord virrasztás után,

amikor semmise sikerült

és nem is bízol abban, hogy sikerülhetne,

hogy azt gondolod: Duna, vagy akármi,

csak vége legyen már!

***

És akkor sírást hallassz,

nehéz, fájó zokogást.

És keresed itt is, ott is, mindenütt: ki sír?

de látni nem látod, csak hallod

egyre jobban, közelebbről,

s már rémlik: gyereksírás,

már ismered is régről

és fáj, fáj, mondhatatlanul.

***

És fölsejlik egy nagy, nehéz kapu,

előtte kisgyerek, senkise hallja.

— Ó, süket világ! — s odamégy, beereszted,

ketten vagytok már, csak a sírás egy, —

és sírsz, sírsz, omlón, boldogtalanul,

míg az álom rád nem borul

és be nem temet feledéssel . . .

***

Majthényi György: 1885 – 1942 Nagybecskerek

***

***

Wer weint

***

Du bist manchmal auch so

nach bösen Tagen, nach düsteren Nachtwachen,

wenn nichts funktionierte

und auch einmal nicht glaubst, dass du mal Erfolg haben könntest,

dass du denkst: Donau, oder was auch immer,

lass es schon vorbei sein!

***

Und dann hörst du Weinen

Schweres, schmerzhaftes Schluchzen.

Und du suchst hier und da, überall: Wer weint?

Aber du siehst nicht, du hörst nur

immer besser und näher

und du meinst schon: Kinderweinen,

du kennst ihn von vorher,

und es tut weh, es tut unbeschreiblich weh.

***

Und erahnst ein großes, schweres Tor,

vor ihm steht ein kleines Kind, niemand hört es.

„Oh, taube Welt!“ – und gehst dorthin, lässt ihn rein,

ihr seid schon zu zweit, nur der Schrei ist allein, –

und du weinst, weinst, bröckelnd, unglücklich,

bis der Traum dich überwältigt

und dich mit Vergessenheit zugedeckt hat.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni