Madách Imre: Próza és Poézis / Prosa und Poesie

 

Próza és Poézis

 

Csodálod a virágnak színeit,

Imádod a lányt eszménykép gyanánt,

Fellelkesülsz a nagyság szavaira,

Költő vagy, minden hétköznapi bánt,

 

S mégis, ha a virágnak gyökere

Nem lenne földben, hervadna korán,

Ha a prózába sohse szállna le,

Nem lenne oly virágzó a leány.

 

S midőn a szónok úgy fellelkesít,

Előbb már odahaza jóllakott. -

Igy jár karöltve eszmény és göröngy,

Nem szabad azt széjjelszakítanod.

 

Madách Imre: 1823 – 1864

 

Prosa und Poesie

 

Du bewunderst die Farben der Blume,

du vergötterst das Mädchen als Ideal,

inspiriert von den Worten der Grösse,

bist ein Dichter, dass formlose ist Qual,

 

und dennoch, wenn die Blume die Wurzeln

nicht im Boden hätte, würde vertrocknen,

‘d nie in die Prosa absteigen würde,

hätte das Mädchen nie so schöne Locken.

 

Und wenn der Sprecher dich so ermutigt,

daheim hatte er sich schon satt gefühlt. -

So gehen Ideal und Bult Hand in Hand,

du solltest die so lassen, ungerührt.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni