Madách Aladár Megkézdezném a liliomot / Ich würde

 

Megkézdezném a liliomot

 

Megkérdezem a liliomot,

Búsan fejét mért hajtja le?

Nem tud feledni egy bús álmot

S attól sajg-é hű kebele ?

 

Megkérdezem a rózsabimbót

Mért harmatos, tán búja van?

Hisz bírja azt a szép pillangót,

Mely ajkán ott csügg boldogan.

 

S a liljom keblek, rózsa ajkak

Csak azt sóhajtják szüntelen:

Tavasz virági mért hervadnak,

Oh, mért hűl ki a szerelem?

 

Madách Aladár. 1848 – 1908

 

Ich würde die Lilie fragen

 

Ich frage die Lilie dessen,

warum senkt den Kopf nach unten?

Kann den bösen Traum nicht vergessen,

das schmerzt der Brust immer bunter?

 

Ich frage die Rosenknospe nachher,

warum so tauig und so traurig?

Ist der Flatter die Verursacher,

an ihren Lippen hängt schaurig.

 

Die Lilienbrüste, Rosenlippen

sie seufzen nur unaufhörlich:

Frühlingsblumen, warum vergilben,

warum Liebe so vergänglich?

 

Fordította: Mucsi Anta-Tóni