Lippich Elek: Bizony szürkül / Wohl, es graut sich

 

Bizony szürkül

 

Bizony szürkül már az égbolt,

Bizony itt van már a dér 

Bizony késő van már ahhoz,

Hogy ekképp szólj jó magadhoz:

Legény, tégy ki magadért!

 

Bizony kopnak már a színek,

Szív elvirul, hűl a vér!

Nagy remények, lassan szálltok.

Bizony a ti kis pályátok

Már a véghatárra ér.

 

Önfeledten, ha még néha

Föl is csendül egy dalom,

Siket csöndön száll keresztül.

Lányszívekben meg nem rezdül

Tőle édes izgalom.

 

Fakó tollú vén poéta,

Nézd, sötétlik a határ

Szárnyad is csügg, nincs már bája!

Tar fejedet hajtsd alája

S aludj szépen, agg madár!

 

 Lippich Elek 1862 -1924

 

Wohl, es graut sich schon

 

Wohl, es graut sich der Himmel schon,

wohl, der Raureif ist schon da

wohl, es ist jetzt schon spät dazu

aber es ist ja kein tabu:

Junge zeig’s, warum bist du da!

 

Wohl, die Farben sind ziemlich fahl,

Herz verblüht, die Blut kühlt ab!

Groß‘ Hoffnungen, fliegen langsam.

euer Spielplatz ist kurz und lahm

und das Ende sehr schnell naht.

 

Gedankenlos, wenn es manchmal,

wenn es ein Lied gibt von mir

die taube Stille fliegt herbei,

an die Mädchen Herzen vorbei

ganz achtlos, und ohne Gier.

 

Alter Dichter mit fahler Feder,

Schau, das Etter wird dunkler.

Lahme Flügel, kannst nicht lupfen!

Neige deinen Kahlkopf drunter

und schlaf gut, du alter Kerl!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni