Lesznai Anna: Ballagtam az úton / Schlenderte auf

 

Ballagtam az úton

 

Ballagtam az úton keskeny sirok között,

Ott, hol csöndben nyugszik a sok elköltözött,

Ezer nyiló rózsa, melyet napfény fakaszt,

Pirosan hirdeti a megújhodt tavaszt.

A tavasz hevétől bimbók kelyhe vérzik,

A tavaszt a hideg sírkövek is érzik.

Érzi lenn a föld is, - barna öle reszket,

Mikor napfény önti el a sok keresztet.

Odafönn a napfény tisztán, forrón ragyog -

Istenem! bocsásd meg, hogy oly boldog vagyok.

 

Lesznai Anna: 1885 – 1966

 

Schlenderte auf dem Weg

 

Ich schlenderte am Weg zwischen Gräbern entlang,

dort, wo die Weggezogenen ruhen, am Osthang,

tausend Rosen blühen an Sonnenlicht öffnet,

im neuen Frühling der ganze Garten rötet.

Im heissen Frühling, die Knospenkelchen Blüten,

den Frühling, auch die kalten Grabsteine spüren.

Die Erde spürt es auch, – ihr brauner Schoss zittert,

wenn Sonnenlicht die vielen Kreuze durchlüftet.

Dort oben scheint die Sonne so klar und so heiss –

Mein Gott! Vergib mir, dass ich glücklich bin ‘d schneeweiss.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni