Lampérth Géza: Torinóban / In Turin

Torinóban

***

Torinóban, egy ház előtt,

Az Ezrek utcájában —

Egy szép vasárnap délelőtt

Elmélázva megálltam

***

A falban márványtábla van.

írását betűzgettem —

S ott termett csöndben, zajtalan

Egy vén koldus mellettem.

***

Azt sem hallám: a köveken

A mankója hogy koppant.

Azért tán, mert egy nagy neven

Szivem épp akkor dobbant.. .

***

Az öreg már szóba kapott,

Már mondta magyarázva:

Kormányzó úr itt lakott,

Ez Kossuth Lajos háza !

***

Szent volt talán .. . mig itt vala,

Zarándokok keresték.

És elvitték, hogy meghala

Processzióba' testét.

***

Igen — feleltem csöndesen

A neve ma is szentség.

És nem halt meg, lásd öregem,

Testét bár eltemették.

***

Az öreg keresztet vetett,

Kezét imára zárta

És különös beszédemet

Szint' áhítattal várta.

***

Ha itt strázsálsz, e ház előtt,

És idegenek jőnek,

Hirdesd nekik: — elköltözött,

De nem hal soha ő meg!

***

Túl Venézia tornyain

 S vizén az Adriának:

Magyarhon sikján, ormain

Nap-nap után feltámad !

***

Dicső alakja testet ölt

Száz márványban és ércben

És él, mig magyar az a föld,

Kossuth egy nép szivében !

****

Írta: Lampérth Géza 1873 - 1934

***

***

In Turin

**

Vor einem Haus dort in Turin

an via dei Mille Strasse –

wusste selber nicht mehr wohin

blieb ich stehen an der Rampe.

***

Ein Marmorschild war an der Wand,

was drauf ist, wollt‘ ich lesen –

und auf einmal neben mir stand,

ein hutzeliges Wesen.

***

Gar nicht gehört: Auf den Steinen,

die klopfen von den Krücken,

grad lies einen grossen Namen, mein

Herz klopfte von Entzücken.

***

Der Alte hat angefangen,

überzeugend hat er gesagt,

Herr Gouverneur, wollte sagen,

Kossuth Lajos, wohnte hier lang.

***

Vielleicht war er ein heiliger,

Pilger haben ihn besucht,

und den Leichnam als Adliger

mitgenommen in Festzug.

***

Ja, - habe ich leise gesagt,

sein Name ist noch heilig.

Er ist nicht gestorben, obgleich

sein Leichnam ist, beerdigt.

***

Der Alte hat sich bekreuzigt,

und fängt an jetzt zu beten,

die Sprache hat ihn vergeistigt

und mit Andacht erbeten.

***

Wenn du hier stehst, vor diesem Boden,

und Fremde kommen hierher,

sag denen: Er ist weggezogen,

doch, Sterben tut er nimmer.

***

Über die Türme Venetien,

über die Adriens wogen:

dort, wo das Land den Magyaren,

täglich tut er auferstehen.

***

Der glorreiche Ruhm wird leibhaftig,

in Hunderte Marmor und Stahl,

‘d lebt Kossuth immer und ewig

so lange Ungarn, Ungarn  heisst.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni