Kún József Kék hegyek / Blaue Berge

 

Kék hegyek

***

Fiam, te fiatal, te boldog,

Ha hívnak majd a messze ormok,

Tebenned gyúl ki új pompára

Vágyó szívem húnyó, nagy álma.

***

Ó, kék hegyek! Ó, arany-álmam!

Én a feleúton megálltam.

Most hí egy hang, zengő, igéző,

Mennék megint, de késő… késő…

***

Fiam, másom, féltett reményem,

Ág húzzon bár és tüske tépjen,

Tiporjon a vassarku élet —

Menj, meg ne alkudj… te eléred!

***

Kún József: 1873 – 1912

***

***    

Blaue Berge

***

Mein Sohn, du bist jung, du bist glücklich,

wenn dich die Gipfel rufen südlich,

und in dir erstrahlt, ich glaube kaum,

mein schlummerndes Herz, mein letzter Traum.

***

Blaue Berge! Mein goldener Traum!

Ich blieb auf halbem Weg an dem Zaun.

Dann hat mich eine Stimme verrät,

würde gehen, doch es ist zu spät.

***

Mein Sohn, mein Nachfolger, ich weiss,

auch wenn der Ast zieht und der Dorn reisst,

drückt dich das eiserne Fersenleben

Geh, feilsche nicht … du wirst es sehen!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni