Kún József: Egy régi festmény előtt / Vor einem al

 

Egy régi festmény előtt

***

Nyűtt háttérből mosolygsz rám ámulóra,

Te férfiszivet megremegtető,

Aranypártás, feketefürtü nő,

Lehúnyt idők igéző híradója.

***

Éjszín szemed nagy üdvökről regélget,

Az élet titka mélyükben ragyog.

Hogy víhattak bajt délceg lovagok

E két szem mosolyáért és teérted!

***

… Talán te voltál, kit álomban, ébren,

Oly vágyón vártam útlan-útamon  —

És én, a kit te vártál egykoron?

***

Ládd, századok korlátján át is érzem

Szemed varázsát, ajkaid hevét

S késő sóhajként száll a dal feléd!

***

Kún  József: 1873 – 1912

***

***

Vor einem alten Gemälde

***

Du lächelst aus dem alten Hintergrund an,

du, die Männerherzen erschütternde

schwarzhaarige Mädchen mit Gold Bände

an die alten Zeiten erinnernde Schwan.

***

Deine nachtdunklen Augen sind märchenhaft,

ihre Tiefen leuchten geheimnisvoll.

Die Ritter kämpften dafür würdevoll

für das Lächeln dieser Augen heldenhaft!

***

… Gar warst du es, der in einem Traum wach war,

wartete so sehnsüchtig auf dem Weg –

‘d ich, auf den hast du gewartet am Steg?

***

Sieh, ich kann es nach Jahrhunderte spüren

Charme deine Augen, hitzigen Lippen –

Mit spätem Seufzer an deinen Mund nippen!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni