Krüzselyi Erzsike Évfordulóra / Zum Jahrestag

 

Évfordulóra

***

Apám emlékének  —

Próbálom, próbálom, lassan megy a tollam,

Hozzád szólok újra, én szegény halottam,

Ki már meg nem érted,

Ki már meg nem hallod, hogyha panaszolva

Tehozzád beszélek  .  .  .

***

De el sem is kezdem, de minek is szóljak!

Nincsen már ereje semmiféle szónak,

Nincs szava az éjnek!

Belevész beszédem a világ zajába,

Tovaszáll a bolygó szellő sóhajába,—  

Csak hozzád nem érhet!

***

Hej, pedig, de mennyi mondanivalóm van

S ha te meg nem érted, kinek panaszoljam,

Ki érti a szómat!

Mért van ily kegyetlen, sohse nyíló zára

A te koporsódnak!

***

Gesztenyefák alján, néma sír ölébe

Te, ki ott aluszol oly sok hosszú éve:

Ha tudnád, hogy mennyi

Bánat kelt e hosszú esztendők nyomába,

Nem tudnál te többé ott, a síri ágyba

Csöndesen pihenni  .  .  .

***

De jobb, ha nem látod!  —   Csak aludj te szépen

Lombos gesztenyefák árnyékos tövében

S hulló virág szirma

Takarja be lágyan örökös lakásod,  —

Melyet körülölel, mint egy szebb világot,

A mi lelkünk sírva  .  .  .

***

Krüzselyi Erzsike 1875 – 1953

***

***

Zum Jahrestag

***

An Vaters Gedenktag –

versuche ‘d versuche, doch der Stift ist langsam,

meine armen Tote, zu dir red’ ich noch mal,

doch du verstehst so karg

was du nicht mehr hörst, dass ich mich beklagen will,

dass, wär' das, was ich sag’.

***

Doch fang’ ich gar nicht an, was soll ich noch sagen!

Es hat keinen Sinn mehr mit Worten zu klagen,

die Nacht gibt kein Wort her!

Meine Rede geht im Lärm der Welt verloren,

es schon in den luftigen Seufzer verflogen,

nur zu dir kann nicht mehr!

***

Doch, aber ich habe immer noch viel zu sagen

wenn du nicht verstehst, bei wem kann ich beklagen,

wer kann mich verstehen!

Warum hat ein so grausam, nie öffnenden Schloss,

deinen Sarg versehen!

***

Unter Kastanienbäumen, im Schoß dem Graben

du, der schon viele Jahre dort bist am Schlafen:

Wenn wüsstest, wie viele

die Trauer entsteht nach diesen langen Jahren,

du konntest nicht mehr so lang dort sein im Graben,

um ruhig zu liege’.

***

Doch, es ist besser, wenn du es nicht siehst! „Schlaf Gut.“

Im Schatten die grünen Kastanienbäume ruhst,

weiße Blütenblätter

bedecken jetzt so sanft deine ewige Wohnung, –

und dich umgibt die ganze Friedhofs Umgebung,

unser Seelen Retter.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni