Kozma Ferenc: Az én ősz hajszálim / Az én ősz hajs

Az én ősz hajszálim …

1

Az én ősz hajszálim csillognak, beszélnek  . . .

Valami bú száll meg, ha tükörbe nézek 

S magamba' tűnődöm. 

Megaszott kalászok lengnek így a szélbe, 

Forró nap hevétől idő előtt érve, 

Künn a búzaföldön. 

2

Nézem őket, nézem, múltba visszaszállva, 

Édes emlék ennek valamennyi szála, 

A hány, annyi tájé. 

Ezt Biharországnak forró napja érte, 

Ez a boldog  Bácska csillogó emléke, 

Ez meg Baranyá-é.

3

Áldja meg az Isten szép Biharországot! 

Bácska boldog földjét!  — dúsabb a kalász ott 

S  láng heve a vérnek —

Napsütött hegyoldal nemes borok anyja, 

Csalitos, ligetes zöldelő Baranya, 

Oda száll az ének. 

4

Oda, hol én ifjan s java legény korban, 

Mámoros szivemmel vigan tékozoltam 

Ifjúságom kincsét. 

A hol újra szórnám ha még annyi volna,  ,

Ha a nap még egyszer úgy égne, ragyogna

Delelőjén ismét. 

5

Felnézek a hamvas, bárányfelhó's égre, 

Hajlik az őszi nap, nyugovóra térve, 

Közelebb az alkony. 

Az ég tetején már megsejtem a holdat, 

Árnyaidat halkan a szivembe loptad, 

Szürkülő világom. 

6

Az én ősz hajszálim csillognak, beszélnek  . . .

A mi ezután jön, szomorúbb az ének, 

Panaszosa váltja. 

Mit ér, ha a szived tele késő vágygyal! 

Költöző madárként kieresztett szárnynyal, 

Sietünk az árnyba.

 ****

Kozma Ferenc (Bárd Miklós) 1857 – 1937

***

***

Meine Graue Haare…

1 

Meinen grauen Haaren schimmern schon ewig lang,

etwas Harm erfasst mich, vor dem Spiegel im Gang,

‘d das macht mich nachdenklich.

Die reifen Ähren schwingen sich im Sommerwind,

weil zu früh, von der Hitze des Tages schon reif sind,

im Kornfeld, so herrlich.

2

Ich schau zurück in den Erinnerungsqualm, im

Kornfeld damals, kannte ich jeden Weizenhalm,

rundum bei den «Tanya».

Dies waren von Bihar, die heißesten Tage,

die Erinnerungen an die Bacska-Sage,

‘d das ist für Baranya.

3

Gott segne das wunderschöne Bihar Land! im

Bacskas glückliche Boden! – die Ähre entstand,

‘d die Hitze des Blutes.

Sonnige Berghänge, Heimat des edlen Weins,

Baranyas Auenlandschaft, Land des glücklichen seins,

‘d der Gesang des Flures.

 

4

Dort wo ich, in besten Junggesellen Alter,

mit meinem Herz, als frisch geschlüpfter Falter,

meine Jugend genoss.

Wo wieder zerstreuen würde, wenn es gäbe,

wenn die Sonne heute, wieder so heiß wäre,

wo die Liebe zufloss.

5

Schaue an Himmel, die ist mit Wolken bedeckt,

die Herbstsonne kehrt zurück in dem Himmelbett,

es naht die Dämmerung.

Ich kann der Mond, oben am Himmel vermuten,

deine Schatten haben mein Herz überfluten,

am Tag der Vergeltung.

6

Meinen grauen Haaren schimmern schon ewig lang

was als Nächstes kommt, ist ein sehr trauriger Klang,

traurig und sehr zaghaft.

Was nützt es, wenn dein Herz voll mit späten Wünschen?

Wie dem Zugvogel, sein gebrochenes Flügchen?

‘d verschwinden im Schatten.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni