Kölcsey Ferenc: Költő / Dichter

 

 Költő

 

A költőnek lángkeblében

Kínos, édes érzelemmel

Mely derűlet s alkony vív!

Mondjátok meg, ó, mi az,

Ami búban és örömben,

Kedv s keserv pillantatában

Itt benn habzik, itt benn küzd,

S mély titoknak fátyolában

Mennyet s poklot rejtve sző?

 

Nékem is pirúlt az élet,

Mint tavasznak hajnala,

S milliom szín pompájában

Fennragyogva szállt felém.

És feküdtem szép ölén,

Szívtam kelyhe balzsamát,

S mért hogy a legédesebb csöpp

Fájdalommal elvegyűlve

Forra végig ajkamon?

 

Röppenj, röppenj, szűk Jelenlét!

Keskeny nékem e határ;

Múlt s Jövő tekintetemnek

Messze, messze, messze int.

Ismeretlen, szent Haza!

Hol vagy, ah, rendelve nékem?

Nyugtalan szív merre vágysz?

 

1826.

 

Kölcsey Ferenc: 1790 - 1838

 

Dichter

 

Auf des Dichters Flammenbusen

mit peinlich-süssen Gefühlen,

die Heiterkeit ‘d Zwielicht kämpft!

Bitte sag mir, was ist das,

was in Trübens und Freude

in dem Moment von Mut und herb,

er schäumt hier rein, kämpft hier drin,

in tiefe Geheimschleier gehüllt,

was Himmel 'd Hölle heimlich webt?

 

Auch für mich weckte das Leben,

wie der Frühlings Dämmerung

in Pracht von Millionen Farben

Strahlend flog er auf mich zu.

Ich lag auf ihrem Schoß, sein

Kelchbalsam atmete ein,

‘d warum die süßesten Tropfen

vermischt mit dem schmerzenden Leid

kochte auf meinen Lippen?

 

Flieg, du flieg, schmale Gegenwart!

Die Grenzen sind für mich eng;

das Vergangenheit ‘d Zukunftsblick,

es winkt ganz weit, weit, weit weg.

Fremde heilige Heimat!

Wo bist du, äh, für mich bestimmt?

Banges Herz, wo sehnst du dich?

 

1826.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni