Kisteleki Ede: A fák suhognak / Die Bäume rascheln

Toni11•  2020. augusztus 3. 11:04  •  olvasva: 225

 

A fák suhognak

***

A fák suhognak, felzavarta

A nyirkos szél nyugalmukat,

 hanggal, mely bensőm visszhangja,

Ködös kedélyem elmulat.

***

Oly idegen. Sötétbe oszló,

Nagy búm is ily alaktalan,

E suhogást hallgatni oly jó,

Melylyel vigasztalom magam.

***

A szél a mint a fákra támad,

Lombozatjuk tompán suhog.

E zajjá változik a bánat,

Mit eldalolni nem tudok.

***

Mint ős-zene a fáknak lombja,

Se dallama, se rimei,

Nehéz érzéseimet feloldja,

S szárnyával zengőn elveri.

***

Kisteleki Ede 1861 – 1931

***

***

Die Bäume rascheln

***

Die Bäume rascheln laut, gestört, von

den feuchten Winden behindert,

und auch mein inneres Echo, in

neblige Stimmung verschwindet.

***

Sie ist so fremd. Dunkel, aufgelöst,

mein großer Harm ist so formlos,

diesem Rascheln zuhören erlöst,

womit ich tröste mich hilflos.

*** 

Der Wind wie auf die Bäume losgeht

ihr Laub raschelt so stumpfsinnig.

Diesen Lärm in Trauer erfleht,

was ist nicht zu vorsingen ist.

*** 

Wie alte Musik von Laubbäumen,

keine Melodie, keine Riem,

die alten Gefühle aufbäumen,

schlägt mit Flügeln ein Requiem.

*** 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2020. augusztus 5. 05:58

Óh, képzelet, költői képzelet!
Mely nyelv merne versenyezni veled?... (Petőfi után szabadon...)

De Petőfi eredetije is illik e költemény alá:

"Óh, természet! Óh, dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?"