Kiss Rezső: Anyám sírjánál / Am Grab meiner Mutter

 

Anyám sírjánál.

***

Fájó lelkemet száz kín dúlja —

És ágyba vonszol kínok súlya,

De csak vánszorgok kifelé,

Arra az áldott, drága földre,

Hol árva lelkem szárnyat öltve,

A szent megnyugvást föllelé.

***

Ottan szakadj ki sóhajtásom,

Mint süvítő szél lombnyiláson, —

Hol lelkem jár, ahol imáz —

S te rom, te testem légy nyugodtan,

Boldog leszesz, boldog, ha ottan

Egy szent sóhajtás sírba ráz! . . .

***

Ha majd kihűl e szív, e homlok,

Ha majd én is a földre omlok,

E föld legyen az én tanyám,

Itten legyek én eltemetve,

Ebbe az édes, szentelt földbe,

Itt nyugszik az én jó anyám.

***

Jászberényben

***

Dr. Kiss Rezső 1838 – 1915

***

Am Grab meiner Mutter.

***

Hundert Qualen plagen meine Seel’,

und das Gewicht der Qual ist reell,

doch ich kroch nur nach aussen,

auf das göttliche, kostbare Land

dort, wo meine Seele Ruhe fand,

an der Heiligen Land draussen.

***

Dort sollst mein Seufzer entreissen,

wie der Wind die Blätter wegreissen, –

wo meine Seele kniend betet–

‘d du ruinierter Körper, sei ruhig,

du wirst glücklich, nur sei geduldig,

ach du Seufzer, sei erhebet.

***

Wenn dieses Herz und Stirn abkühlt ist,

und wenn mein Körper an Boden sinkt,

lass dieses Land meinem Heim sein,

hier, wo ich endlich die Ruhe fand,

in dieses süsse Heilige Land,

lass mich bei meiner Mutter sein.

***

In Jászberény

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni