Kiss József: Egy ábrándozónak / Für einen Träumer

Egy ábrándozónak

***

Ha elmosódik majd a kép,

Mely lelkemet betölti rég,

És dalaimban fénye vész  

És álomkép lesz az egész;

Lelkem sovárog új tavaszt, 

Új mámort, a mely dalt fakaszt, 

Új lázat, harczot, küzködést:  

Ám jöjj és vágj szivemen rést!

Elhulló piros vére majd  

Mesés, csodás virágot hajt,  

S virágból titkos rengeteg  

Szövődik sziveink felett 

S homlokod minden hajnalon  

Új  fénynyel koszorúzhatom.  

***

De most, de így— szép asszony, lásd!

Miért, minek csaljuk egymást?

Adjak egy fonnyadt levelet  

Élő virág helyett neked?

Bókoljak rímre? Gondolod,  

Hogy a bók sikerülni fog?

És hozzád méltó is leszen, 

Rajongó, bájos gyermekem!  

Ó ne hadd megcsalni magad!  

A költő adjon lángokat 

És szenvedélyt, mely égbe tör,

Mely lázít, rombol, tép, gyötör:

De ál-gyémántot, mostoha  

Dalt, ne fogadj te el soha!

***

Kiss József 1843 – 1921

***

***

Für einen Träumer

***

Wenn das Bild einmal unscharf ist,

für die Seele ein alter Zwist,

in den Liedern das Licht verliert

und am Schluss ein Traumbild kreiert;

Die Seele sehnt sich nach neuen Lenz,

ein Rausch, auf einer Liedfrequenz

neues Fieber, leidvolle Kampf:

die in mein Herz ein Riss zerstampft!

Aber dann aus dem roter Blut,

wächst eine Blume, rot wie Glut,

ein geheimer Herzschmerz,

webt über unseren Herzen.

Deiner Stirn, dann jeden Morgen

kann mit Licht kränzen verborgen.

***

Doch jetzt, so - schöne Frau, sieh mal!

Warum tauschen wir uns mental?

Soll dir verwelktes Blatt geben

anstatt frischen Blumen eben?

Soll ich dir in Reimen rühmen,

wie wird der Reim dich berühren?

Und es wird deiner würdig sein,

ein schwärmerischer Kinderreim!

Bitte lass dich nicht betrügen!

Der Dichter soll d’ Flammen glühen.

Leidenschaft, die in Himmel schält,

was anregt, zerstört, zerreißt, quält:

Aber Pseudodiamant, Schreihals

Lied, akzeptiere es niemals!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni