Kiss János: Búcsúvétel az ifjúságtól / Abschiedneh

 

Búcsúvétel az ifjúságtól

***

Itt hagysz, éltem szép tavasza,

Koszorúim elszeded!

Hogy több rózsádat szakaszsza

Kezem, már nem engeded.

Ezután kemény törvényt szab

Már a komor értelem,

S mindenfelől száz dühös hab

Játszik ön kéjén velem.

***

Nem virítottál körültem

Szüntelen zöld Tempéket;

Néha reggel bár örültem,

Láttam gondos estvéket.

Még is olly bús szívvel nézek

Vissza, kedves Tündér, rád,

Mint honjokra a vitézek,

A dob marsra ha jelt ád.

***

Bár örömhöz nem vezettél

Paphus bájos halmain,

Ah, elég boldoggá tettél,

Hív barátim karjain!

Kikkel ha együtt sétáltam,

Édent láttak szemeim.

S most, midőn tőlök megváltam,

Nem méltók-e könyeim?

***

Bátor elmémnek nem adtál

Érteni mély titkokat,

Minden órában mutattál

Új szép rajzolmányokat.

Most pedig, hogy sóhajtásim

Nőjenek, azt míveled;

Minden édes álmodásim

Mert elrepűlnek veled.

***

Menj! szerencsésebbre terjeszd

Áldásidnak árjait,

Érzékenyebb szívben gerjeszd

Szép örömid lángjait:

Nékem csak egy szál virágot

Légy, jutalmúl, adni kész:

Olly szelid s csendes vígságot,

Mellyhez esküdjék az ész.

***

Kiss János: 1770 – 1846

***

Abschiednehmen von der Jugend

***

Du lässt mich hier, Frühlingsleben,

du nimmst meine Kränze weg!

Um nicht mehr Rosen zu nehmen,

du lässt mich nicht mehr an Steg.

Legst ein strengeres Gesetz fest

das ist das doofe Verstand,

‘d hundert wütende Schäume jetzt

spielt mit mir, wie einst im Sand.

***

Du hast um mich nicht aufgeblüht

auf immergrüne Schläfen;

obwohl manchmal hab’ ich gespürt,

schönen Abend am Häfen.

Trotzdem, mit traurigen Herzen

schaue zu dir, liebe Fee,

und wenn die Helden heimgehen,

auf der trommelst Marsbefehl.

***

Doch hast mich nicht zur Freude führt

dort auf den Paphus-Hügeln,

und dort es hat mich sehr berührt

auf Freundes Armen zügeln!

Mit welchem ich gegangen bin,

Eden sah’n meine Augen.

Und jetzt, wo alle sind schon hin,

soll ich tränenlos trauern?

***

Gabst dem Geist keine Sekunde,

die Heimlichkeit zu verstehen,

du hast mir in jede Stunde

neue Zeichnungen gegeben.

Und nun jetzt zu meinem Seufzen,

dass sie noch höher liegen,

weil auch meine süßen Träume,

die sofort mit dir fliegen.

***

Geh! Verbreite es ohne Hetz

die Flut deiner Segnungen

reg an dem empfindlichen Herz

und freue an das Funken:

Nur eine einzige Blume heute sollst

mir als Belohnung geben:

So sanft ist die stille Freude,

dem soll das Hirn gebeten.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni