Katona Árpád: Szamos partján / An dem Samos Ufer

Szamos partján

***

Szamos partján ábrándozom

Holdvilágos este;

A víz sima tükörében

Tűzoszlop van festve.

S mintha a ringó jegenyék

Az égre vágynának

Hű szerelmet vallani az

Ezüst holdsugárnak.

***

Pedig azok olyan messze

Soha fel nem érnek —

Leveleik lehullanak

Súlyától az évnek;

Eltűnt a hold s újra látszik

A folyóban fénye,

Szegény vágyó jegenyéknek

Egyetlen reménye!

***

Tudom én is, hogy e földön

Nem bírhatlak téged ...

Megmérhetlen távolságot

Tett közénk a végzet;

S szivem mégis reménynyel telt.

Pedig reménysége

A folyóban fürdő holdnak

Múló, csalfa képe!

***

Írta: Katona Árpád 1860 – 1879

***

***

An dem Samos Ufer

***

An dem Samos Ufer träume

an hellen Mondschein Nacht;

auf dem spiegelglatten Wasser

wie Feuersäule wacht.

`d als würden die Silberpappeln

oben an Himmel sein,

die treue Liebe erstatten

den silbernen Mondschein.

***

Obwohl werden die so hoch, nie

und nimmer rauf Kommen –

die Blätter werden verloren

mit den Jahres Wonnen.

Der Mond ist weg, sieht man wieder

in der Fluss, seinen Schein,

den armen Silberpappeln, dass

einziger Hoffnungsschein.

***

Ich weiß es auch, in dem Leben

kann ich dich nicht haben …

unüberwindlicher Abstand

ist das Schicksal Graben;

mein Herz ist trotzdem hoffnungsvoll.

Dabei seine Hoffnung

in den Fluss badenden Mondes

die scheinbare Duldung.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni