Kató József: Pacsirta dalok / Lerchenlieder

 

Pacsirta dalok

***

A nagy, hullámos búzatenger

Tele van dalos szerelemmel,

Ezeréves melódiákkal

Ős ugarok nagy, érző lelke

Beszédes hite, láng szerelme

Ölelgetőzik a virággal.

***

Kék ég alatt, szárnya kitárva,

Dalol a róna poétája 

S a nap aranysugárba vonja,

Ég mindenütt a dal varázsa

S belepirul a hallgatásba

Vándorfelhők fehér korongja.

***

Ős rithmusoknak lágy csengése,

Magasraszálló büszkesége

Ott lobog a pacsirtadalban,

Mintha keleti rengetegből

Valahonnan, őrtüzek mellől

Szállna ide egy síró dallam.

***

Nem érti azt meg avatatlan:

Szomorúan szép mi van abban

Hallgatni a pacsirtaszóra,

Hogy amerre ez a dal elszáll

Mért szebb az ég, a föld, a fűszál,

A pillangós, világos róna.

***

Miénk e dal. Ez a mi vérünk ...

Rokon szivével száll elébünk

Pipacsos, ringó búzaszélen

E dal, ez a sírva csattogó,

Nagy apáink szivéből való,

Ott buzogtak valaha, régen . . . .

 

***

Miénk e dal. Ezekben égnek

Nagyálmai a szittya vérnek,

A zord erők, a diadalmak,

Álmok, amik törnek az égig

S pacsirtadalba szállnak végig

Göröngyein az ős ugarnak.

***

Kató József: 1879 – 1926

***

***

Lerchenlieder

***

Das große, wellige Weizenmeer

voll mit liedhafter Liebe nunmehr

mit tausendjährigen Melodien

die sensible Seele der Brachen

und mit feurigem Liebesglauben,

umarmt die Blumen auf den Podien.

***

An blauen Himmel mit dem Flügel

singt der Brachlandpoet auf dem Hügel

‘d die Sonne färbt in goldenen Strahl,

der Zauber des Lieds hört man im Tal

ganz weit weg über den Wasserfall,

die Wanderwolken am Himmel kahl.

***

Sanftes Klingeln uralter Rhythmen,

hochfliegende stolze Geschichten,

es schwebt in dem Gesang der Lerche,

wie aus dem Ost liegenden Wälder,

irgendwo wo Wachfeuern brennen,

weint ein’ Melodie aus der Ferne.

***

Weil sehr viele verstehen es kaum,

was ist daran so schön, von dem Zaun

der Stimme der Lerche zu lauschen,

und dort, wo man dieses Lied auch hört,

viel schöner ist der Himmel und schwört,

die Schmetterlinge leichter rauschen.

***

Es ist unser Lied. Ist unser Blut …

Sie ist verwandt mit unserer Brut.

Mohnblume an dem Weizenfeld wiegt

das Lied als weinende Geklapper

aus dem Herz unseren Grossvater,

schon vor sehr lange Zeit ausgedient.

***

Es ist unser Lied. In der Glut es,

die Albträume des Skythe Blutes,

die düsteren Mächte dem Trumpfen,

Träume, die den Himmel erreichen

‘d im Lerchen Lied zu Ende gehen,

an Brachfeldern der schwarzen Klumpen.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni