Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kató József Dal a varsányháti kis erdőről / Lied ü
Toni11 2024. október 30. 07:21 olvasva: 55
Dal a varsányháti kis erdőről
***
Varsányháti pusztán volt egy kerek erdő,
Nyoma sincs talán már azoknak a fáknak,
Pedig a nagy rónán olyan nagyon kedves
Játékszere volt a pajkos délibábnak.
Tőle kérdezte meg az első sugár is,
Hogy miről álmodott
Es lehajló lombján csókkal szárítgatta
A rengő harmatot.
***
Itt volt a hazája vércsének, rigónak,
Lombja közé rejtve annyi volt a fészek,
Sőt a parlagi sas nyulászni ha fáradt,
Ugy alkonyattájon az is ide tért meg.
A legnagyobb fának tetejébe szállott
Észrevétlen, csendben,
Onnan vigyázgatta, az ő birodalmán
Sorján megy-e minden?
***
A pusztán iramló garabonczás szélnek.
Ez a kis erdő volt egyedüli gátja
És hogy megfoghatta, tapsolt levelével
S úgy meg hajladozott a sok öreg nyárfa.
Ha vihar tépázta, haragos zöldre vált
Minden kis levele,
Csak morgott, míg a nap mosolygó arczával
Ki nem engesztelte.
***
Itt a kis erdőben, kakukfüves párnán
Úgy elszenderegtem egész napon által,
Itt csalta ki lelkem legragyogóbb álmát
A ringató szellő, altató madárdal.
Óh ezek az álmok hamar messze szálltak, -
De emléke él még
S rá visszagondolni, bár fáj is a lelkem,
Mégis gyönyörűség.
***
Varsányháti pusztán nem úgy van mint régen.
Csengő madárdallam nem hangzik a fárul;
A kis erdő helyén, mint egyebütt, másutt,
Búzavirág kéklik, búzakalász sárgul.
És fölötte szótlan, reggeltől napestig
Iramlik a fecske;
Boldagabb időkből, mintha csak a múltból
Nyomokat keresne.
***
Kató József: 1879 -1926
***
***
Lied über den kleinen Wald in Varsányhát
***
In der Varsányhát-Puszta war ein runder Wald,
von diesen Bäumen gibt es nicht mehr weit und nah
dabei im Großen und Ganzen war es ein nettes
Spielzeug für die schelmische Fata Morgana.
Der erste Strahl fragte ihn jeden Morgen auch:
Wovon er geträumt hat
‘d er trocknete es mit einem Kuss auf die Blätter,
der zitternde Tau, glatt.
***
Es war vom Turmfalken und Drosseln, dass Heimat,
viele Nester waren zwischen dem Laub versteckt,
gar der Kaiseradler sitzt drauf bei Hasenjagd,
in der Dämmerung war hier schon öfters entdeckt.
Er landete zuoberst auf dem größten Baum
unbemerkt, sehr bedacht,
von dort aus, in seinem Reich, kümmerte er sich,
ob es alles gut läuft?
***
Für dem auf der Puszta komisch tobenden Wind,
der kleine Wald war sein einziges Hindernis
‘d, wenn aufhalten wollte, klatschte mit den Blättern,
all die vielen Pappeln verbogen den Umriss.
Wenn von Sturm heimgesucht, all die kleinen Blätter
wird es wütend grün,
er grunzte nur, während die Sonne lächelnd,
hat ihn nicht ausgesöhnt.
***
Hier im kleinen Wald, auf dem Kissen aus Thymian
bin ich hier heute den ganzen Tag eingenickt,
hier hat er den brillantesten Traum der Seele,
die Brise, das Schlaflied der Vögel aufgepickt.
Oh, diese Träume flogen bald weit weg davon, –
doch die Erinnerung lebt
‘d, wenn ich zurückdenke, auch wenn die Seele schmerzt,
immer in Schönheit bebt.
***
Die Varsányhát-Puszta ist nicht mehr so wie früher.
Der laute Vogelgesang klingt nicht mehr von dem Äst,
an der Stelle des Waldes, wie auch anderswo,
von Kornblumen bläuet, Weizenähre wird gelb.
‘d, sonst ist er vom Morgen bis am späten abends
Schwalbenschar herum huscht;
aus besseren Zeiten von der Vergangenheit
ein Ungeziefer sucht.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni