Kató Ildikó A bohóc / Der Clown

 

A bohóc

***

Lassan kialszanak a fények,

a nagy cirkusz bezár,

***

poros porondján egymagában

egy vén bohóc dudál.

Festett bohócarcára

lassan ül a homály.

***

A csillogó varázslat

még sokáig kísért,

egy gyertyalángban él csak

a tűz, mi égig ért.

***

Egy öregembert látok.

Nagyok a fülei.

Bár mosolyogva néz rám,

sírnak a szemei.

***

A távoli morajban

hallom a kisfiút.

Mi visszavinne hozzá,

már nincsen semmi út.

***

S ha volna is , már bénák,

suták a lábaim,

megbotlanak a büszkeség

makrancos kövein.

***

Még őrzöm a kis lángot,

míg erőm engedi,

felgyújt az még egy várost,

csak szellő kell neki...!

***

Lassan kialszanak a fények,

a nagy cirkusz bezárt.

poros porondján egymagában

egy vén bohóc megállt.

***

Kezében olvadt gyertya

szép csendben végig ég,

festett bohócarcára

ráborul a sötét.

***

Kató Ildiko:

***

***

Der Clown

***

Still gehen die Lichter aus,

der große Zirkus schließt

***

auf den staubigen Stufen

alter Clown bläst sein Horn.

Auf bemalten Clown Gesicht

langsam verschwindet das Licht.

***

Der helle Glitzerzauber

verfolgte mich noch lang,

es lebt nur in der Kerze,

das Licht im Himmel drang.

***

Ich sah einen alten Mann.

Seine Ohren sind groß.

Obwohl mich lächelnd ansieht,

die Augen weinen bloß.

***

Dort in dem fernen Murmeln,

hör’ den kleinen Jungen.

Was zu ihm bringen könnte,

hat mich nie gelungen.

***

Und selbst wenn es so wäre,

meine Beine sind lahm

und stolpern an den stolzen

Steinen von Fieberwahn.

***

Hüte die kleine Flamme,

solang ich Kraft habe,

eine Stadt in Brand setzen,

braucht nur eine Brise …!

***

Still gehen die Lichter aus,

der grosse Zirkus macht zu

allein auf der Manege,

ein alter Clown schaut zu.

***

Der Kerze schmelzt in seiner Hand,

es brennt wunderschön still,

‘d sein bemaltes Clownsgesicht,

still im Dunkeln verschwind’.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni