Kaffka Margit: Egy madár / Ein Vogel

 

 

Egy madár

 

Fehér a föld, fehér az ég,
S a hófúvásos táj felett
Kereng, leszáll, meg felrepül
Setét, zajos madársereg.

 

Szeret, gyülöl, eszik, iszik,
Csácsog, pöröl, él mindegyik...
Ki érti meg a csókaszót
S a varju-szívek titkait?

 

Csak egy fekete bús madár
Ül egymagába a fatőn, -
Gúnyaszt és nézi társait
Közömbösen, kételkedőn.

 

S a furcsa kérdés úgy gyötör
A többi száz talány között:
- Elvonult bölcs-é az az egy
Vagy boldogtalan számüzött?!

 

Kaffka Margit: 1880 -1918

 

 

Ein Vogel

 

Weisse Erde, weisse Himmel,

’d über das schneeverwehte Land,

wirbelt, sinkt und startet wieder,

eine dunkle, lärmige Vogelschar.

 

Liebt und hasst, isst und trinkt, jeder

plappert, keppelt und alles lebt …

wer versteht schon, die Dohlen Sprache,

und was das Krähen Herz bewegt?

 

Nur ein trauriger schwarzer Vogel     

sitzt ganz allein am Baumwipfel, -

langweilig schaut den anderen zu,

gleichgültig und vollen Zweifel.

 

’d mich die seltsame Frage quält

von den vielen hundert Rätsel:

Ob ein einsamer Weiser ist

oder ein verbannter Bengel.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni